Mi a véleményetek ezekről?

Gondolom montessori elveket követ. Azokkal többnyire egyetértek, de attól még a kérdezőnek annyiban igaza van, hogy sokan nem jól alkalmazzák. Ismerek olyan anyukát, aki azt hiszi aszerint nevel, aztán a gyereke a figyelem hiány miatt úgy szájba vágta közös barátunk egy éves gyerekét, ráadásul szándékosan, hogy ömlött a szájából a vér. Ő meg ezt annyival reagálta le, hogy kisgyerek és nem szabad kiabálni vele, mikor nem baleset volt. Utána persze magából kikelve tombolt, amikor az egy éves kislány apukája, hogy megakadályozza a következő teljesen szándékos pofán vágást, hanyat lökte a fiút a homokozóba, hogy most már takarodjon. A fiúnak semmi baja nem lett hozzáteszem.

Na és ezekből sajnos sok van, ahol montessori módszerekkel igazolja a belesz.rást a nevelésbe. Ezért gondolják, hogy az amúgy helyesen alkalmazott módszer is rossz, pedig az rendben van, csak az extra melós.

16: Nem a 14es vagyok, de válaszolok. Mondjuk úgy, hogy a kezdetektől reagálsz az érzelmi szükségleteire, hogy megtanítod neki a saját érzelmeit, azoknak a kezelését és az igényeinek, szükségleteinek kifejezését. Hogy tiszteled a saját gyerekedet és nemcsak elvárod, hogy tiszteljen, mert te vagy a felnőtt, meg az apja/anyja. Bevonod bizonyos, korának megfelelő dolgokba, ami a te életed részei. Bízol benne és ezt érezteted is vele. Tudsz jól dicsérni. Hagyod hibázni. Szereted (és el is mondod neki), akkor is, ha "nem szerethető" (hisztizik, csapkod). Megengeded neki, bizonyos keretek között kiengedhesse (általában hiszti formájában) a feszültséget. Nem minősítem a gyereket (pl. buta voltál). Alkalmazod a gyengéd (nem gyenge! félreértés ne essék) határszabás eszközét. Megérted a gyereked cselekedete mögötti motivációját.

Rengeteg eszköz van a régimódi büntetés elkerülésére. Ám ezt megérteni rendszerben lehet. Ehhez nyitottság kell és a hozzászólásaidból érződik, hogy ez utóbbi nincs igazán.

Mivel nem érted a módszer lényegét (és láthatóan nincs rálátásod önismeretből sem arra, hogy mennyire fontos hogy a gyereknek legyen érzelmileg elérhető szülője) ami nem az hogy túl van pátyolgatva és ő a kiskirály, így nem, nem érzem, hogy pofára fog esni. Azt tudom, hogy meg fog kapni egy olyan biztonságos alapot, ami az életben a legtöbb emberből hiányzik, és ami elengedhetetlen pl a jó kudarc tűréshez és önbizalomhoz.

Ha még nincs gyereked, ajánlom neked, hogy foglalkozz önismerettel mélyebben, mielőtt lesz. Ha meg van, akkor szintén. :D

Megnyugtató, hogy többen kiállnak a pozitív fegyelmezés és az érzelmi biztonságban, kötődésben nevelés elvei mellett. Pedig ilyet még nem tapasztaltam gyakorin.

Hála nektek ♡