Van itt olyan anyuka még aki nem érzi jó anyának magát és csak kötelességből ellátja gyermekét,de semmi más nincs mögötte?

# Előre honnan tudja az ember, hogy milyen anya lesz?

Az nem elhatározásra megy..

Gyerek vagy 30 évig a gyereked, nem élvezhetsz minden pillanatot. Én pl betegen voltam így, mikor gyenge voltam, rosszul voltam, és akkor sem foglalkozhattam magammal, mikor ki nem tudtam jönni a klotyóról, de a gyerek világtragédiának élte meg, hogy anya nem tud menni. Ez többször is volt az elmúlt 7 évben, mióta nagyobb, azóta már felfogta, hogy nekem is vannak érzéseim, igényeim, és az övéi nem mindig fontosabbak az enyémnél, bár még van hova fejlődni, de mostanában határozottan jobb a nehezebb időszakokban.

Őszintén semmi más nem volt mögötte, elényomtam a kaját, felvettem megvígasztaltam mert nem jöhetett be a klotyóra, de egyre többször volt olyan, hogy egyszerűen annyire rosszul voltam testileg/lelkileg, hogy az ő bajával nem tudtam együtt érezni. Szerintem ez a normális. Haláleset, más stresszforrás, betegség, tudniuk kell, hogy nem mindig sajnáljuk teljes szívből, ha nem a kedvencük van vacsorára, vagy csak egy mesére futja este, vagy ilyesmi. Ha ok nélkül érzed ezt, vagy huzamosabb ideig, akkor van gond. Mostanában nemrég volt, hogy sírt a gyerek, iskolás, mert homok ment a cipőjébe. Nem tudtam együtt érezni, csak ledirigáltam, hogy üljön le a padra, vegye le és rázza ki. Ilyenről biztosan tudom, hogy nagyon, nagyon sok anyánál van. Ismerős gyereke legutóbb azon bőgött, hogy túl hideg van ahhoz, hogy a csinos cipőjét vegye fel(3-os), és az anyja nem engedte, mivel -3 fok volt. Nem volt őszinte az együttérzés nála sem. De más ismerősnél is rengeteg ilyen van, pl 2-os lerakja a plüsskutyát a homokra, nem vette észre, hogy vizes, sáros lett a kutyája, ő meg úgy nem akarta hozni, az anyjával akarta hozatni. Képzelheted, hogy az anyja nem repesett az örömtől, csak ledarálta a következetes nevelést-kioktatást-helyzetmegoldást, amit kell. Az évek alatt millió ilyen volt mindannyiunkkal, pedig alig látok rá az életükre, de pont olyan lehet otthon is, mint az enyém. Néha lefáraszt a gyerek és nem futja semmire, néha más bajunk van, és nem futja semmire, de azért nagyrészt jók a dolgok, a gyereknevelősdi:) Ha rossz időszak van, segítséget kell kérni. A rossz dolgokat meg csak a mazok élvezik, tök normális, hogy nem élvezed a gyerek fenekét kitörölni, vagy a csillapíthatatlan sírást csillapítani. Vagy a szoptatás is teher egy idő után, főleg onnantól, hogy több foga van és sosem tudod mikor harap rá, én féltem tőle rendesen az első harapás után. A kezdeti időszakban sok a szívás, bár akkor bennem több volt a megértés, mint mostanában, nagyobb gyerektől többet várunk:)

Általánossàgban nem…

Mégis vannak ilyen napok így is.

"Előre honnan tudja az ember, hogy milyen anya lesz?

Az nem elhatározásra megy.."

Öööö... mondjuk van agyad?

Csak egy tipp...

Ha nincs, akkor bocsi tényleg

9# Te nagyon okos.

Hallotal pl a szules utani depirol? Azt megis honnan tudna az anyuka, hogy o ebbe bele fog esni? Szules elott mindekinek van egy kep a fejebe milyen lesz gyerkoccel az elet de sose az elkepzes szerint van ez minden anyanak egy uj dolog megvaltozik az egesz elete es azt senki nem latja elore hogyan es az erzeseit meg nem az ember iranyitja. Ugyhogy igen van ilyen