Terhesség alatti depresszió? Így érdemes második babát vállalni?

Én úgy gondolom nekem ez állt fenn. A kisfiam tervezett baba volt, amikor kiderült hogy várandós vagyok, nagyon örültünk neki, aztán ahogy haladt előre a terhességem, egyre rosszabb lelkiállapotba kerültem. Állandóan rossz kedvem volt, fáradt voltam, közönyös, semmi sem okozott örömet. Úgy éreztem be vagyok zárva a testembe, és hogy nem vagyok saját magam. A külső változásokat is rosszul viseltem, pedig nem híztam sokat. Rettegtem hogy valami baja lesz a babának vagy nekem, állandóan szorongtam emiatt. A babához sem tudtam kapcsolódni, pedig ahogy írtam, tervezett baba volt. Aztán ahogy megszületett a kisfiam, minden helyreállt, úgy éreztem visszakaptam önmagam, és a babámhoz is rögtön kötődni kezdtem. Azóta minden rendben szerencsére, a kisbabás létét már nagyon élveztem, most is imádok anyuka lenni és szeretnénk második babát is, de ezután a terhesség után nagyon félek belevágni. Nem tudom a kisfiamat hogy tudnám ellátni, ha újra ilyen lelkiállapotba kerülnék. Volt már valaki ilyen helyzetben?