Rèszleges oxigènhiány következmènye már mutatkozott volna?

Kisfiam hò vègèn tölti a 2.èletèvèt. Sajnos a kitolásnál komplikáciò lèpett fel, vákumoztak. PIC-re került, az első pár percben kellett sürgősen neki oxigèn, ellátták, stabilizálták, utána csak megfigyeltèk, rohamosam javult az állapota, 2 nap után szoptathattam. Az internet riogat sokmindennel, de belül valami azt súgja semmi okom a pánikra, de nèha mègis elfog ez az èrzès akaratlanul is pl. mikor a 3 hèttel idősebb szomszèd kislányt csacsogni hallom vagy mondòkázni. Kisfiam egy tünemèny, okos, èrtelmes kis szeretetgombòc. Mindent megèrt, mindent időre csinált, sőt. Tegnap mögötte jöttem, először az èletben kèrtem tőle azt, hogy húzza le a trikò ujját, mert fel volt gyűrődve, nehogy megfázzon. Azon nyomban lehúzta, amint kimondtam. Rengeteget puzzle-zunk, könyvezünk, sokat foglalkozom vele. Baba korában tornáztunk sokat, mondòkák stb. Dokik szerint rendben van minden, de a beszèd mèg az utolsò kontrollon nem volt terìtèken, csak az, hogy hallgat e a nevère, èrti e a beszèdet. Megèrteti magát, páros lábbal ugrik, eszik egyedül, bilizik. Èpp alszik, összeìrtam a jelenlegi repertoárt, cca 70 szavas szòkinccsel bìr jelenleg, a hangutánzòkkal együtt, s persze sokmindent nem ejt ki helyesen mèg + szòkezdemènyek is vannak pl kè(kèk),nyu(nyuszi). Mikor nyugodhatok meg vègre? Szerintetek mikor fog beszèlni rendesen? Ha nincs vele gond sem viselkedèsbeli, sem elmaradás, valòszìnüleg már nem lesz hozománya a kitolásnak? Úgy aggòdom.