Van itt olyan szülő aki bánja, hogy gyermeket vállalt?

Nekem még nincs gyermekem, de tisztában vagyok vele, hogy értelemszerűen ez egy olyan dolog ami örök felelősség, a halálunk napjáig és azután. Számtalan történetet olvastam, amikben emberek névtelenül és őszintén leírták, hogy megbánták, hogy szülők lettek és ha újra választhatnának, gyermektelenek maradnának. Szerintem ezek ugyanolyan jogos érzések mint az, ha valaki úgy gondolja gyermekkel, szülőként teljesült csak ki igazán. Nehéz lehet például olyan gyermekről gondoskodni és szeretni akit nem is akartunk igazán.

Aki így érez, érdekelne, hogy hogyan navigálja ezeket az érzéseket és milyen hatásai vannak ennek a mindennapokra?