Szerintetek az helyes, amikor egy szülő arra tanítja a gyereket, hogy mindent meg kell ennie, ami a tányéron van, mégpedig azért, mert Afrikában éheznek?

Miért hiszik azt sokan, hogy egy bizonyos étel mennyiségről van szó, főleg hogy azt a gyerek szedi?

Nyilván meg kell tanítani, hogy inkább 2x szedjen, ha kevés, de legtöbbször arról van szó, hogy nem, vagy összetevőiben nem az összes dolgot eszi meg, akkor sem szabad kényszeríteni, hogy megegye.

Nem jó ráerőltetni senkire semmit. Viszont azokat az embereket sem szeretem aki kivesz egy óriási tányér ételt és bele csíp kettőt, megturkálja és ott hagyja. Miért nem tud picit szedni mikor tudja hogy nem éhes. Miért kell kimerni, utána meg kidobni. Hiszen az összeturkált étele már kinek kellene.

6 viszont veled nem értek egyet. Felnőtt emberként ne fogd anyádra hogy dagadt vagy. Ez a te döntésed. Adva van a lehetőség hogy sportolj, hogy számold a kalóriát, hogy konditerembe járj. Ha egy gyerek kövér az a szülő hibája. Viszont felnőttként a te sarad hogy mennyit eszel.

Nekem a kambodzsai gyerekkel jött anyám.

Amikor látta, hogy a gyerekem hagyott egy falat maradékot, elkezdte, hogy pont mint az anyád! Az se evett meg semmit!

Undorító hozzáállás.

Magam is apa vagyok és amikor a lányom kicsi volt,akkor sem tömtem bele a kaját.

Anyám nekem is annak idején azzal jött,bezzeg a háború,meg bezzeg 56, akkor mindent megettek.Nem érdekel a károgása.

Az ilyen,aki a gyerekét evéssel terrorizálja, az egy sz..r !

Nálunk anyámék nem erőltették sem amit nem szeretteünk, sem amit nem kértünk.

Apu szüleinél volt olyan szabály, amihez papám ragaszkodott, hogy mindenki magának szed, és amit szed azt megeszi. Nem reklamált,ha csak keveset szedtünk,mert nem voltunk éhesek, vagy ha amit nem szerettünk elcserélgettük egymás között, ő pl a gombát adta oda másnak,mert nem szerette. De ahhoz ragaszkodott,hogy amit kiszedtünk,az fogyjon el a tányérról és inkább szedjünk kétszer. És én is meg a két öcsém is megtanultuk,mi az a mennyiség,amit még jó ízűen meg tudunk enni, és csak annyit szedtünk. És sosem volt hiszti.

Anyu szülei ennek a teljes ellentéte. Ott mindig mondta mamám,nem kell mindent megenni,maradjon a kutyának is. Náluk nem is szerettem soha enni, mert mindig annyit szedtem amennyit kívántam, mamám meg amikor már csak a negyede maradt meg kb elvette előlünk, hogy azt majd megeszi a kutya. Akkor pl. nagyon haragudtam mindig. Egy idő után már nem is ettem nálunk inkább. Főzzön akkor a kutyára.

Nem. Ez evészavarhoz vezet.

Meg a logika hiányához: attól még ugyanúgy éheznek Afrikában, hogy ő megeszi az ebédjét.

Afrika nem volt, de mindent meg kell enni igen.

Az mondjuk nem anyám volt, hanem apám felesége, de egyszer 8 órát ültetett az asztalnál, mert nem ettem meg az ebédet.

Gyanítom, nekem is nagy szerepe van étkezési zavarban és a túlsúlyban ennek a habitusnak.

Bár felnőttként már tudom, hogy káros, de mégis bennem maradt ez, sokszor akkor is megeszem az étel végét, ha nem esik jól, mert jajj ennyi már ne maradjon meg. Gyakori a túlevés. És bizony néha páromra is rászólok - nagyon tudatosnak kell lennem, hogy ne tegyem. Remélem, ha egyszer gyerekünk lesz, nála sikerül elkerülnöm, hogy továbbadjam ezt.