Tényleg ennyire borzalmasan meggondolatlanok az emberek?

Valóban sokan meggondolatlanul vállalnak gyereket, ez tény. De ez a kérdés miért van a házasság kategóriában? Mert sok közük amúgy nincs egymáshoz.

Intelligencia kérdése, hogy az ember minden tekintetben képes e felmérni a saját helyzetét a gyerekvállaláshoz. Van akinek vannak ezzel kapcsolatban bizonyos alap igényei, másnak meg jó a használt turkált ruha, vagy akár a penészes putri 2-3-5-8 gyerekkel 1 szobában, az albérletbe=bizonytalanságba való szülés, meg a facebookos pénz és egyebek tarhálása , persze szigorúan szegény gyereknek.

Na de kérdem én, minek csinál gyereket az, akinek szánalom adományokra van szüksége? Undorító!

Mi pl részben pont azért döntöttünk a gyerekmentes élet mellett, mert ha akarnánk, sem tudnánk olyan minőségű körülményeket biztosítani mint ami szerintünk a minimum.

Mindketten dolgozunk és szeretjük is a munkánkat, viszonylag nyugodt, nem stresszes, tehát az egészségünk miatt sem mindegy, ezért nem szeretnénk váltani. Kettőnknek rendben van, Viszont nem keresünk vele annyit, hogy egy gyerek költségeit normál szinten fizetni tudjuk.

Persze lehet álszenteskedni ahogy sok gyerekes szokott, hogy a gyereknek csak szeretet kell, de ezzel az a baj, hogy nettó hazugság. Ennyi.

#32

Az hasznos, ha megvan az ideológia ahhoz, hogy miért nem vállaltok gyereket, de mellé ez a nyolcemeletes gyűlölködés rögtön hitelteleníti a mondandód.

Innen nézve élhetetlenek vagytok, akik arra is képtelenek, hogy két fizetésből felelősséget vállaljanak egy gyerekért.

A többi az csak önfelmentő alakoskodás,de jobb is a világnak, ha ti nem szaporodtok.

Ennyi.

32. Te se a legélesebb kés vagy a fiókban. Nem képtelenek vagyunk, ha nem lett volna egyértelmű, egyszerűen leginkább nem akarunk. Ha vágynánk gyerekre, nyilván beáldoznánk a szeretett munkánkat olyanért ami esetleg szarabb, mert mondjuk nem olyan jók a körülmények, de jobban fizet.

Semmi gyűlölködés nem volt abban ami oda le van írva.

A te szaporodványaiddal nem járna jól a világ, ha ilyen " okosak" lesznek mint te, nyugi.

Én egyébként pont ezt látom a 20-on éves korosztályon, hogy mindenképp egyetem, mindenképp továbbtanulás, hogy legyen szakma/végzettség, hogy ne a tacskóban keljen gürizni - a szülő pedig, ha teheti támogatja mamahotellel jobb esetben, vagy suli mellett dolgoznak.

25-26 éves korra jobbára végeznek, ott a papír a kezükben, és még semmi megtakarításuk sincs, pedig régen ekkor már belevágtak a babaprojektbe az emberek, mert 18-19 éves kora óta munkával megkereste hozzá az alaptőkét.

Most ez nincs, ha olyan réteg, akkor maximum a szülők adnak egy lakást, de ugye az sem saját szerzemény, és a legtöbb esetben ilyen nincs.

Van sapka / nincs sapka esete, hogy hülye húszéves dolgozik, miért nem tanul, meg hülye húszéves és még nincs semmije egy papíron kívül, gyerekről meg majd 30 évesen hallani felőle.

Ja meg a harmadik állapot: hülye húszéves, semmire nem ment még egyedül, csak az anyjáék a feneke alá rakták az autót, házat stb.

Alapvetően a kérdezővel egyet kell értsek, ma ha szülőkhöz szülsz, vagy albiba, sokkalta kisebb az esélyed kitörni. A 90-es évek a legjobb volt a dolgozó ember számára, ha odatette magát, akkor igenis jó vállalkozása lett - ma már ez nem így van.

És az is igaz, hogy attól, hogy megszületnek a gyerekek, még nem áll meg a világ, csak a legtöbb ember szeret kényelmesen élni, és nem akarja észrevenni, hogy hol, mire folyik ki a pénz a keze közül.

#37: "A 90-es évek a legjobb volt a dolgozó ember számára"

ezt hívják hamis nosztalgiának. ha most járnék középsuliba, lenne két felsőfokúm mire végzek és várna egy német vagy osztrák egyetem. pont ez a lényeg, hogy most nem vagy bezárva ide, és nem KELL "gürizned", most sokkal több a lehetőséged van egy jó egyetemre, meg külföldre menni, mint 20 éve.

38-as én arra a rétegre gondoltam, aki legtöbbször szakképesítés nélkül vállalkozott - testközelből ismerve, azok az emberek szakítottak nagyot, akik dolgoztak mint a güzü, de be is fektették a pénzüket. Nyilván azok, akik alkalmazottak voltak, azok "nem vitték sokra" akkori szemmel.

Most sokkal több lehetőség van, persze, de ezek csak lehetőségek. Nem mindenki tud élni vele, és ha még él is vele az illető, az sem garancia arra, hogy profitálni is tud a befektetéséből (ami most az a pénz, energia és idő, amit a továbbképzésébe öl).

Mert az a baj, hogy aki el is végzi az egyetemet, az sincs sokkalta előrébb...

Másik gondolat: borzasztóan fontos tényező, hogy ma nem lehet tervezni, számolni. 10-20 éve, ha tudtad mennyi a havi kereseted, éves jövedelmed nyugodtan tudtál számolni azzal, hogy 5-10 éven belül milyen fejlesztést végzel a vállalkozásodban, vagy a családi életedben mikor leszel ott, hogy telik balatoni nyaralóra, új családi kocsira stb. Ma nincs ez. És ez nem csak a friss vállalkozásokra, munkavállalókra igaz, hanem 20-30 éve vállalkozóktól hallom, hogy meg van lőve ezekkel az ember. Főleg olyan vállalkozásokban, ahol nem havi, hanem éves termelés van. Kiszámíthatatlan.

Nem csoda, hogy alig akar valaki vállalkozni és inkább választja az alkalmazott poszttal járó "kényelmet" - csak ugye abból sokszor nem tudja magát megszedni az ember.

Nehéz. Sose volt könnyű természetesen, de teljesen más esélyekkel és felszereltséggel állnak a mai fiatalok a tábla start mezőjén. Majd 20 év múlva tudni fogjuk, hogyan kellett volna, most senki sem tudja, hogyan kéne, de a régi konvekciókat el kellene engedni, hogy valaki 24 évesen ott áll a maga épített családi házban, hitel nélkül 1-2 gyerekkel - mert ilyen nincs, vagy nagyon ritka.

#39: ez még mindig a hamis nosztalgia.

90-es évek? mikor kétmillió ember veszítette el az állását? 80%-os volt az infláció. mire lehetett tervezni? egyedül a 1998-2008 közötti 10 év volt VISZONYLAG nyugis, utána megint sz*roller. mire terveztél? beruházási hitel, aztán 4-ről 12.5% ment fel a jegybanki alapkamat, a hitelkamatok meg 40%-ra, 8%-ról? 225-ről 300 fölé az euró, félév alatt. ember, SOHA nem volt olyan, hogy tervezhetően mentek volna a dolgok. és bármikor lehetsz beteg, vagy lehet betegség a családban, euró árfolyamtól függetlenül. kell tervezni, kell félretenni, de ezzel rutint szerzel, jó gyakorlatot, de nem megoldasz mindent egy életre.