Nem (csak) a saját gyereket nevelni?

"El tudjátok képzelni, hogy ugyanúgy tudja szeretni egy anya a nem vérszerinti gyerekét?"

Igen.

Alapvetően a kötődés számít.

Az alapján, hogy egyes emberek szemrebbenés nélkül kidobják a gyereküket otthonról, ha meleg pl, én mindig is úgy gondoltam, hogy a vérkötelék önmagában nem jelent semmit. Hány szülő hagyja magára a vér szerinti gyerekét új kapcsolat miatt pl? Nem is kell ehhez messzire menni, mindenki ismer ilyet szerintem a saját környezetében is.

Úgyhogy szerintem aki úgy fogad örökbe, hogy komolyan gondolja, az költői kifejezéssel élve a szívével is örökbe fogadja a gyermeket, és az a kapcsolat szerintem nem lesz kevésbé szoros.

Nekem nem vérszerinti az apukám, de nem gondoltam sose így rá, hogy ő nem az igazi apukám. Van féltestvérem is, nem vagyunk másképp kezelve.

Én nem tudom elképzelni. A saját más. Ettől függetlenül pártolom az örökbefogadást, meg ilyesmi, de azért tényleg más. Bár, ha nem ismeri az ember, milyen a sajátot szeretni, akkor gondolhatja azt, hogy az örökbefogadottat is ugyanolyan.

Szerintem amiből látszik, hogy nem megy, hogy az örökbefogadott(vagy csak nevelt) gyerekről általában egy pár óra után felhozzák, leginkább problémáknál, hogy hogyan került hozzájuk. Egyszerűen rosszul vagyok ettől, az örökbefogadott gyerekre ők is úgy gondolnak, mint örökbefogadott gyerekre, nem úgy, mint a sajátjukra. Persze gyereket nevelnek, sosem fogják azt mondani, hogy "nem az igazi a szeretet", de akkor is, érzeni abból, ahogy megnyilvánulnak. A szeretetet nem vonom kétségbe, az biztosan megvan, de nem ugyanolyan.