Óriási baromság lenne így gyereket vállalni?
Szóval, 18 éves vagyok, idén érettségizem.
Én sose akarok férjhez menni, én egyedül szeretnék babát nevelni. Nincs szükségem annyira nagyon párkapcsolatra, sajnos mindenkit megunok hamar, életem nagy szerelme pedig meghalt tavaly...
Szóval, ahogy leérettségiztem, összeszedek egy srácot, és babát akarok tőle (amiről ő nem tud, és soha nem keresem fel emiatt), akit itthon nevelek egyedül (esetleg szüleim segítségével).
Semmi más dolgom nincs az életben, szüleim milliárdosok, óriási házunk van, nekem soha az életbe nem kell dolgoznom, luxuskörülmények között élhetek életem végéig. (bár azért szeretnék mondjuk 1 diplomát, ha mondjuk a gyerek már iskolás...)
Szóval szerintetek?
18/L
1945-ös, a gratulálós vagyok.
Azt még kifelejtettem az előbb, hogy a leendő gyerekdre is gondolnod kellene, nem csak magadra. Ugyanis az az Ő élete is (lesz).
Tudom, egy apám kívül mindent meg tudnék neki adni...
És szerinte,d egyik válaszoló, nekem miért nincs eszem? Miért kell így kritizálni a másikat? Jobban érzed magad tőle? Így vezeted le a feszültséget? Nyugodtan, engem nem zavar, te szegénységi bizonyítványod lesz.. :)
Szerintem önző vagy.
Egy gyereknek joga van apához is. Az apának meg (alapból)a gyerekéhez. Ne játssz mások életével.
És mi lesz mondjuk, ha x év múlva a gyereked a saját testvérébe szeret bele, vagy vmilyen komolyabb örökletes betegsége lesz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!