Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Meg tudná írni valaki dr....

Meg tudná írni valaki dr. Vekerdy Tamás elérhetőségét? E-mail címre gondolok.

Figyelt kérdés
A gyermekpszichológusra gondolok, aki a Nők Lapjába is szokott írni.
2010. szept. 27. 15:27
 1/8 anonim ***** válasza:

Én kerestem, nem találtam.

Ranschburg Jenőnek itt tudsz írni, ha ő megfelel:

[link]

2010. szept. 27. 15:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
0%
A csúcs kell más mezei már nem is jó?
2010. szept. 27. 15:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 A kérdező kommentje:

Köszönöm az elsőnek, jó lesz ő is. Azért gondoltam a Vekerdyre, mert az újságban mindig ott van, hogy írjunk neki bátran, de nincs megadva semmilyen elérhetőség.


Másodiknak. Bárki, aki segíthet azzal kapcsolatban, hogyan magyarázzam meg a 23 hónapos kisfiamnak, hogy miért a temetőbe megyünk a bátyjához, az jó lesz...

2010. szept. 27. 20:36
 4/8 anonim ***** válasza:

2. nagyon-nagyon szégyellje magát!!! Egy utolsó... vagy, te.....

Sajnálom, ami veletek történt, remélem tudnak segíteni nektek!

Esetleg a Nők lapja szerkesztőségét felhívhatod, ott biztos meg tudják mondani az elérhetőségét!

(Ne haragudj az 1. mondatomért, de nem tudtam magamban tartani). :(

2010. szept. 27. 22:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:

Kedves Kérdező!

Őszintén sajnálom ami történt. Nehéz elmondani ,de mond el neki az igazat, ohgy van egy bátyja aki nem itt van velünk hanem máshol

Ajánlok egy blogot- ezt hasonló sorsú barátnőm írja a gyereknek.

[link]

2010. szept. 27. 22:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 A kérdező kommentje:
Nagyon köszönöm, hogy írtatok!
2010. szept. 28. 14:43
 7/8 anonim válasza:
Isten tudja hány éves lehettem pontosan – nagyon korai emlékeim vannak, azt mondták, másfél éves korra lehetetlen visszaemlékezni. Ezt csak azért irom, hátha még hihetőbb lesz a dolog. Folyton azon nyúztam a szüleimet, hogy nekem kellene egy testvér. Ami azért nem volt lehetséges, mert én is „Ratkó gyerek” vagyok, idős szülőkkel, akiket pont a születésem előtt 2 évvel semmizett ki a népi demokrácia mindenükből. Ilyen esetben talán az ember nem éppen újabb gyerek-projektben gondolkodik. Főleg, mert addigra, akárcsak dr. Horváth Ágnes esetében, Ratkó Anna is már a süllyesztőben volt. Bár Ágnes bűnei nem a megszületés, sokkal inkább a meghalás körül teljesedtek ki, de ez most mindegy. Vagyis, a világról még alig tudtam valamit, voltam vagy 3-4, de volt körülöttem két ember, akikben maximálisan megbíztam, az anyám és az apám. És, akkor egyszer csak, elmentünk együtt egy temetőbe, ahol láttam egy kicsike kis sírt, amin volt egy kicsi síremlék és arra fel volt irva valami, amit én persze nem tudtam elolvasni. De elmondták, hogy a bátyám volt. Testvérem persze utána sem lett, de kérdezem én, mi a fene keresnivalóm volt nekem ott?? Gondom, Nektek fáj egy gyermeketek elvesztése, de egy másik gyermeketeknek ezzel semmi dolga nincsen, higgyétek el! Nincs ott keresnivalója! A Ti fájdalmatokat az ő fájdalma nem enyhiti, ráadásul nem lesz fájdalma, csak egy kellemetlen emléke. Hogy állt valahol, és a két szeretett szülő valamit elvárt tőle, amit ő nem igazán tudott teljesiteni, és ez látszott a szeretett szülők arcán. Ennél már csak az lehet rosszabb, ha tényleg fáj neki. És ez igy van. Nem zsarolhatjátok egy meghalt gyereketekkel, nem tarthatjátok sakkban. Fogadjátok el, az a Ti életetek része volt, de nem az övé. Az sem különösen baj, ha sosem tudja meg, neki ugyanis sosem fog fájni az, ami nektek. Maximum az, hogy neki nem fáj, viszont látja, hogy Ti elvárnátok, hogy neki is fájjon. Gondolkodjatok el ezen, saját tapasztalatból írom, amit irok.
2011. szept. 1. 17:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 A kérdező kommentje:

Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat!


A mi fiúnk rendszeresen kijár velünk a temetőbe születésétől fogva. Elsősorban azért alakult így, mert nem tudjuk kire bízni, semmikor sem, tehát a temetői látogatásokkor sem. Ha úgy éreztem azonnal mennem kell a kicsi sírhoz, mentem, mert akkor ez adott megnyugvást.

Az első babánk is a mi életünk része, ahogyan ő is. Nálunk nem "tabutéma" az első fiúnk, tehát szóba kerülhet olykor-olykor, és akkor nem érzi úgy, hogy itt valami titok, esetleg számára félelmetes dolog lappang.

A fájdalmunkat nem hangoztatjuk előtte, már nem sírunk a temetőben. Most hogy nagyobb, előfordul, hogy egyikünk megy a temetőbe, a másikunk meg marad vele. De vannak alkalmak, amikor úgy érezzük neki is ott a helye.

Ha kérdez, megpróbálunk rövid, egyszerű válaszokat adni, ezzel egyelőre meg is elégszik.

Persze értem, mit akarsz üzenni, nem tudhatjuk igazából mindez hogyan csapódik le a kis lelkében, de azt gondolom, ezzel a dologgal együtt vagyunk mi egy család.

2011. szept. 3. 00:01

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!