Megbantad hogy csak 1 gyereket vallaltal?

A gyereknek a legszebb ajándék a testvér…

Pláne ha elmennek a szülők… azt vajon milyen nehéz lehet egyedül kibírni… ebbe nem gondolnak bele

Dehogy a legszebb ajándék a testvér. Vannak persze jó testvéri kapcsolatok is, de én többségében inkább semlegeseket látok, meg olyat is bőven, ahol utálják egymást. Tök jó, ha valaki több gyereket szeretne, de ezt ne állítsa már be úgy, mintha a már meglévőnek lenne ez az érdeke.

Ezt is mindig megkérdezem mikor ezzel az egyedül maradós dumával jönnek, hogy miért maradna egyedül? 26 éves egyke vagyok, még megvan mindkét szülőm, és mivel 50-es fitt emberek, nagy valószínűséggel egy darabig meg is lesznek. De ha meg is halnak, nekem már férjem van, saját gyerekem, és sok barátom, mire a szüleim meghalnak lehet már unokázok. Már miért is lennék egyedül? Sokan úgy tesznek, mintha a testvéri kapcsolat lenne az egyetlen a világon. Pedig igazság szerint felnőttként már nem szokott az ember túl szoros viszonyban lenni a testvérével, mert mindenki saját családot alapít. És hacsak nem extrém későn gyereket vállaló szülőkről van szó, akkor a szülők is legtöbb esetben még bőven élnek ekkor. Nekem még dédapja is van a lányomnak, nemhogy nagyszülője. Nem értem miért temetik sokan már korán a szülőket, és tesznek úgy, mintha a haláluk után a testvér maradna az egyetlen emberi lény a bolygón.

Szóval te ilyen könnyedén beszélsz a szülő elvesztéséről?

Én meg a királynő gyerekeit is sajnáltam most, mert az ANYJUKAT veszítettek el, pedig ok négyen vannak, milliárdosok, van saját családjuk…

Úgy beszélsz mintha minden ember megtalálnák az “élete szerelmet” 25 évesen

Nekem pl nem lehet kapcsolatom, soha nem is lesz és 30 évesen is itthon lakom mert sajnos ilyen az élet… és egyke vagyok, fogalmam sincs mi lenne velem a szülőm nélkül…

Na nekem pl minden vágyom kiskoromtol kezdve hogy legyen egy testvérem

De meg olyan nagy koponyák mint pl czeizel Endre is ezt mondjak

Ne csináljunk már úgy mintha olyan jó lenne egyedül felnőni, majd egyedül lenni az életben testvéri kapcsolat nélkül

Igen, egyelőre könnyen beszélek, mert nincs reális közelségben a szituáció, ha nem történik valami vártalan tragédia (ami ugye bármikor bárkivel megtörténhet), akkor a haláluk egyelőre nem aktuális téma, előre pedig nem tudok gyászolni.

Mindenkinek máshogy jó felnőni. Aki annyira szociális analfabéta, hogy nem tud sem párkapcsolatot, sem egy barátot szerezni, az nem tudom miből gondolja, hogy a testvérével jól kijönne. Valószìnűleg vele sem. Attól, hogy testvér még nem alapvető, hogy jó lesz a kapcsolat. Anyám testvére például ilyen, mindenki hülye csak ő a helikopter, barátai így nincsenek, de anyám sem beszélt vele vagy 10 éve. Szerintem ez inkább egy ábránd, hogy bezzeg ha lenne testvér, akkor jó lenne, mert ő legalább itt lenne nekem. A valóságban meg nem, mert aki kiállhatatlan, azzal a testvére sem fog szenvedni. Aki felnőttként egyedül van az életben, az testvérrel is egyedül lenne.

Czeizel erről konkrétan nem tudom mit mondott, de én pl egy olyan tanulmányt olvastam múltkor, hogy a gyereknek egy örök trauma ha testvére születik, mert onnantól folyamatos versenyhelyzet az élete. Ezzel sem értek egyet amúgy, csak arra írom, hogy a mi a jobb a gyereknek kérdésről ezer kutatást lehet találni, egyik ezt mondja, másik azt. Közben meg nem lehet ezt előre tudni. Minden gyerek más. Van aki akar testvért, aztán mégis utálja, van aki nem akar, aztán mégis jó kapcsolat lesz. Teljesen lutri.

Egy percre sem bántam meg. Mindig is egy gyereket terveztünk, de nyitottak voltunk másodikra - amíg meg nem született az első. Azóta tökéletesen ki van zárva :D Így van egy kiegyensúlyozott gyerekem, jó házasságom sok kettesben töltött idővel, mindkettőnk karrierje megmaradt és az idegeim is kezdenek helyrejönni a dackorszak óta.

Azt meg, hpgy a gyereknek KELL, vagy pláne, hogy a gyereknek TARTOZUNK testvérrel, ordas baromságnak tartom.