MÉG inkább munka, mint gyerek - mikor értik meg a szülők?
27 éves vagyok, 3 feleség. A férjem (28) és én is erősen karrierista emberek vagyunk, mindenünk a munkánk. Szeretjük is csinálni + nagyon nagy jövedelmeket hoz be. Már a kapcsolatunk elején úgy gondoltuk, hogy addig nem vállalunk gyereked, ameddig minden körülmény nem nagyon jó, illetve ki nem "tomboljuk" magunkat. A körülmények már adottak. Saját szép ház, kocsik, egzisztencia... Viszont úgy érezzük, hogy a másik fele a dolognak még nem történt még. Még együtt szeretnék lenni KETTEN. Utazgatni, élményeket átélni...
A szüleink viszont egyre inkább azzal piszkálnak minket, hogy jöhetne már a unoka. Az ő és az én szüleim is. Már-már szinte találkozni sem szeretünk velük, mert mindig ez a téma...
Felfogják egyáltalán, hogy mostanában még biztos nem lesz unoka? Még pár év...
Én már írtam ide (én vagyok a 26 éves a 2 hónapos babával) de most teljesen ledöbbentem, és én is azt mondom még várnotok kéne! Azért mert lehet hogy a munkádban jó vagy de az anyaság még egyelőre nagy falat lenne, még nem értél meg rá.
Ha jól veszem ki, nem akarsz kisbabát mert nem akarsz vele bajlódni meg otthon lenni hogy vigyázz rá, tanítsd őt, lásd ahogy megtanul mozogni, beszélni, először Rád mosolyogni... holott egy anyának ezek élete egyik legmeghatározóbb évei.
Aztán - inkább foút akarsz de ebben is "üzletiesen" gondolkodsz hogy továbbvihesse a vállalkozást. Mondjuk ez azért érdekes mert Te nő vagy és mégis saját bevallásod szerint jó is a szakmában..
Nem akartalak bántani, csak leírtam hogy úgy gondolom vannak nők akiknek a gyerek csak társadalmi elvárásból kell, nem azért mert Anyák akarnak lenni - és ezeknek a gyerekeknek általában nem jó, mert igaz hogy övék a suliban a legmárkásabb cipő és ők utaznak nyáron a legjobb helyekre mert a családjuk kőgazdag, de ha édesanyjuknak nem elég fontos az első mosolyuk, és az első szavuk vagy ahogy szopizás közben hozzájuk bújik - akkor nagyon sajnálom őket.
Én sem vagyok az az otthonülő ősanya típus, iszonyúan élveztem a munkámat, és at hogy 23 évesen elértem azt amit sokan csak 30 körül de hatalmas örömmel foglalkozom most a fiammal, és ha visszamentem dolgozni, mindent ott folytatok ahol abahagytam.
Előző vagyok csak kihagytam hogy könnyen lehet hogy pár év múlva megérsz a dologra és akkor jöhet a saját baba, inkább ezt mondd meg a nagyszülőknak hogy még nem vagy rá alkalmas, majd ha az leszel szülni fogsz - ezt ők is megértik majd hiszen a gyermek érdeke az hogy az anyukája legyen neki a világ közepe, és fordítva. Amíg nem így gondolkodsz addig még hadd várjon az az utód :)
Ezt nekik is meg kell érteniük, ez szerintem jó érv mert a leendő gyermek érdekét szolgálja!
Neked nem való gyerek.
Én is épitettem karriert, a párom is, sőt megvolt a ház, autók, utazások és utána akartunk csak gyereket, igy is tettünk, 32 voltam, mikor az elsőt szültem. Tehát hasonló lenne a sztorink.
De soha nem gondolkoztam igy egy gyerekről...
Sajnálom, aki hozzátok kerül netán...
"Aztán - inkább foút akarsz de ebben is "üzletiesen" gondolkodsz hogy továbbvihesse a vállalkozást. Mondjuk ez azért érdekes mert Te nő vagy és mégis saját bevallásod szerint jó is a szakmában.. "
Ehhez hozzáfűzném, hogy én nem a férjem cégénél dolgozom, ami egy igen férfias cég. Az lesz ugye az öröksége a gyerekünknek, inkább fiúnak ideális. Én egy nőknek szánt termékekkel cégnél vagyok, de ahhoz nem lesz köze a gyermeknek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!