Hölgyek, ilyen helyzetben ti szeretnétek babát?

Én a kort nem igazán tartom vészesnek.

A mi gyerekeink 32/42 illetve 34/44 éves korunkban születtek.

Én most 36 vagyok, sosem voltam ilyen fitt. Szívesen vállalnék 3. babát, de esetünkben azt az érvet már elfogadom, hogy a most 46 éves párom nem szeretne még egy 3. kisgyereket, később meg már késő lenne.

Szóval a 38-42 egy gyerekre még oké. Ha nem jön össze belátható időn belül, már mérlegelnék.

A leírásodban jobban zavar, hogy így is 3 gyerekes mozaikcsalád vagytok, ráadásul 2 külön családból származó es láthatási rendű, 9, 10, 12 éves gyerekekkel. A negyedik gyerek esetén pl kapásból egy autócserére lesz szükség,.illetve pl a nyaralásnál tovább fog bonyolódni a szervezés, hogy mindenki élvezze.

Nálunk is van a páromnak egy 16 éves fia, aki ugye 13 volt,.amikor a lányunk született, emellett az átlagnál sokkal toleránsabb, szereti a kicsiket. Anyukájával is jó a viszony, ezeréve lezárt sztori.

Nálatok 3 gyerek lesz szinte egyszerre kiskamasz, ami szerintem elég nehéz időszak, és amellett hogy már alapból idegen gyerek(ek)hez kell alkalmazkodniuk, most lenne egy féltestvér csecsemő/tipegő.

Te látod, hogy milyen jellemek, Ti mennyire vagytok kamikázék, nekem picit kaotikusnak tűnik.

Emellett problémásnak látszik, hogy Te nem akarsz gyereket, csak beadod a derekad. Ez azért nem ideális apai hozzáállás, ha vmi balul sül el pl beteg vagy nagyon nehéz természetű baba születik, akkor visszaüthet.

Ugyanakkor a gyerekre vágyás nagyon fájdalmas. Én elég racionális vagyok, mégis a gyerekeim "kirepülésével" (a kicsi majd jövőre bölcsis lesz....) naponta vágyom egy harmadikra, meg is tetszett a szülőség. Nálunk itt arra hegyeződött ki a sztori, hogy a párom kategorikusan nemet mondott. De ezt egy 3.közös gyerekről könnyebb elfogadni.

Én mélyen tudok együttérezni a pároddal, aki most egy jó kalcsolatba ért,.szeretne a létezésnek ezt a kiteljesedését újra megélni. Az ösztönök erre nagyon erősek. Ráadásul már nagyon rég babázott, talán vmi hiánya is van pl nem.volt boldog a terhessege, anyasága (elvégre elvált 2 kisgyerekkel). Félek, törés marad ha nemet mondasz.

Esetleg párterápiát vagy pszichológust tartanék jó ötletnek, alapból a párodnál tisztázni kellene, hogy ez most üresfészek szindróma, midlife krízis, vagy tényleg a 2+1 gyerek mellett még egy tipegő után akar rohangászni szívből.

Még az is kérdés van-e segítségetek, nálunk pl nincs és mi még szeretnénk élni az öregség előtt. Sokat viccelünk azzal, hogy majd elmegyünk moziba/randizni, ha a gyerekeink ottalvós táborba mennek, ami kb 10 év... és ez egy picit engem is megérint lelkileg, és abszolút értem, hogy egy közepkorú ember még akar valami mást is a gyereksíráson kívül az élettől.

Kb ezek jutottak eszembe.

Dehogy vagytok öregek hozzá! Én 39 vagyok most, és még szeretnénk babát a férjemmel.

Mindketten tudjátok mivel jár egy pici, üljetnek le, és beszéljétek meg hogy újra bevallalnátok-e egy pár kemény évet.

Miután megszületett 3. gyerekem, és még mindig csak 30 évesek voltunk a férjemmel, gyakran mondogattuk, hogy majd negyven felé jó lenne egy negyedik ráadásbaba. Akkor már a többiek nagyobbak lesznek, mi is stabilabbak leszünk egzisztenciálisan, úgyhogy tiszta élvezetjáték lesz, nem az a fajta küszködés, mint huszonévesen, amikor szétdolgoztuk a belünket is, mellette állandóan tanultunk, házat építettünk, babáztunk, és majd' beleroppantunk. Élmény lesz végre nyugalomban nevelni egy gyereket :)

Ha váratlanul nem jött volna hamarabb a negyedik baba, én pont a 38 éves kort lőttem volna be ideálisnak az utolsó babaprojekthez. Még így is benne van a pakliban egy ötödik baba negyven felé, bár most épp ara hajlok, hogy elég nekünk ennyi gyerek. :)

De még csak 35 vagyok, ki tudja, mit erzünk majd pár év múlva. Szóval szerintem rendben van a korotok.

És ha jól értem, legkésőbb a gyerekeitek ovis korában mindketten átvészeltetek egy válást, ami akármilyen harmonikus is a végkimenetel, mégiscsak egy törés a családi életben. Bennem már csak azért is lenne vágy egy új babára a helyetekben, mert vágynék rá, hogy ezúttal válás nélkül neveljek fel egy gyereket. Azért az mégis más műfaj. Nekem is van egy gyerekem az előző kapcsolatomból, akit bár a sajátjaként szeret és nevel a férjem, mégis más a családi dinamika, mint annál a gyereknél, akit együtt vártunk, hiszen az első gyerekem első éveit teljesen kihagyta. Tök nagy élmény boldog házasságban, szerelemben olyan gyereket nevelni, akiért borsószem korától mindketten ugyanúgy rajongunk. Szerencsésnek érzem magam, hogy volt lehetőségem a férjemmel is teherbeesni.

Én tuti bevállalnám a helyetekben.

"folyamatosan közel 40 éves korkülönbséggel küzd majd a gyerek"

A gyereke lesz, nem a párja ... ilyen alapon, én anyámmal köztem meg 31 van, nem sokkal kevesebb, még sem érzem hátrányát...