Gyerekvállalás után hogyan érjem el, hogy egyáltalán ne változzon a kapcsolatunk a férjemmel?

Ezt nem tudod kivitelezni. Meg kell tanulni alkalmazkodni, és jobban megragadni a lehetőségeket.

Ha úgy érzed, nem tudsz kompromisszumot kötni, áldozatot hozni, akkor kellemetlen meglepetés fog érni, mert ezek alapvetően szükségesek.

Ha egyáltalán semmilyen változást nem akarsz a kapcsolatodban a férjeddel, akkor ne vállaljatok gyereket. Nem feltétlenül csak rossz irányú változást hozhat a gyerek, mi közelebb kerültünk egymáshoz, jobban együtt tudunk működni csapatként, mint előtte (és pedig előtte is jól ment mindez, csak ugye kevéssé volt rá szükség), de attól még változott. Viszont az első 1-2 év óhatatlanul is eltávolít. Nem érzelmileg, nem fizikailag, de az életetek akárhogy is nézed, totál más lesz. A férjed továbbra is bejár dolgozni, te meg egész nap otthon vagy a babával. Ha otthonról dolgozik is (mint az én férjem), akkor is teljesen mások a feladataitok, ami gyerek előtt ugye relatíve azonos volt (ugye munka-háztartás-pihenés és ennyi volt mindkettőtöknek, ezután ez már nyilván nem így lesz, jobb esetben egyikőtöknek sem, ha rosszul választottál, akkor csak neked). Ez igenis eltávolítja egymástól az embert, akárhogy is nézzük. Nem beszélve a kimerültségről, a gyerekkel járó állandó figyelmi állapotról, hogy míg felnőtteknél ugye az igények bármikor eltolhatók, megbeszélhetők, kicserélhetők, egy gyereknél minél kisebb, annál azonnalibb megoldásra van szükség, nem lehet hagyni órákig a kakiban, vagy evés nélkül vagy akármi nélkül, ha sír, akkor neki ott és akkor van szüksége figyelemre és törődésre, tökmindegy, hogy te éppen mit csinálsz vagy mit csinálnál. Saját magadat is háttérbe szorítod egy kicsit, még ha nem vagy mártír anya, akkor is (én messze vagyok ettől a "gyerekért mindent és bármit" hozzáállású szülőtől, de basszus, hát ez ezzel jár), nemhogy a párkapcsolatot.

Idővel persze ahogy a baba is fejlődik, növöget, önállósodik, úgy szabadultok fel ti is a terhek alól és lehet visszatérni a normál kerékvágásba. A nagyobbik gyerek nálunk most 2 éves, ha nem lennék terhes és nem vágnánk bele megint nulláról az egészbe, akkor mostanra már bőven, de így az utóbbi fél-1 évben már kb teljesen a gyerek előtti szintre alakult volna vissza a mindennapi életünk.

Lehetetlen

De ez nem azt jelenti, hogy rosszabb lesz.

Nekünk szorosabb kett, de más.

Van mindig 2 személy akiről gondoskodni kell.

Soha nincs az, hogy csak magunkra gondolunk..

Nem tud ugyanolyan lenni.

Amit 13 ír, az nagyon jó.

Ez egy nagyon izgalmas fejezet a kapcsolatban amúgy. Szerintem a kulcs a nézőpont. Nem úgy kell tekinteni ezt az időszakot, mint valami tragédia, amikor "háttérbe szorul" a párunk, hanem egy izgalmas kihívás, ahol mindketten új szerepbe kerültök a régi mellé, és ebben az új szerepben is megismerhetitek egymást. Én nagyon felnézek a férjemre azért, amilyen apuka ő lett végül, de másfél évig nagyon nehéz volt, mert nehezen jött bele. De érdekes volt végignézni és segíteni őt ezen az úton. Nyilván kevesebb a szex meg a randi, de bocs, akinek ez a legfőbb problémája a szülővé váláskor, annak még sem a kapcsolata, sem a személyisége nem alkalmas a gyerekvállalásra.