Jobb anyat erdemel? Kit kene felkeresnem hogy valtoztatni tudjak?

Jó anya vagy, csak fáradt.

1. Vegyél ki egy szabadnapot. Passzold le a kicsit férjednek, anyukádnak, akárkinek, és csináld azt, ami feltölt (egy mozi, egy kávézás a batátnővel, igazából bármi). A lényeg, hogy addig a gyereked sem fog megnyugodni, ameddig te nem teszed magad rendbe.

2.Csinálj lusta napot. Annak a gyereknek nem játékra, hanem a közelségedre van szüksége. Egy nap, amikor nincs házimunka, nincs főzés, csak nyúljatok az ágyban, simogasd, csikizd, érjetek egymáshoz, aztán menjetek el sétálni arra amerre a gyerek akar, ha kell, minden méteren álljatok meg levelet, kavicsot szedni. A lényeg, hogy érezze: 1000%-ban rá figyelsz.

Nincs tévé se telefon az nap.

Ha neked sikerül ellazulnod, akkor ő is nyugodtabb lesz.

Szia,elsősorban nem vagy szar anya,csak egy fáradt,gondterhelt ember.

Sokan vagyunk igy,csak nem mindenki meri kimondani/elmondani/bevallani.

Nekem is van egy 16hós kislányom.Szintén igényel engem/minket a nap minden percében,hiába van meg mindene,állandoan követelődzik,akaratos,sokszor hisztis,ráadást ő aludni se szeret:)énis sokszor kiborulok,sírni tudnek,de megprobálok uralkodni magamon,nem kiabalni csunyán ra mondani meg duplán.

Uralkodni kell magadon,ezt meg kell tanulnod,ő rád van utalva.Még kicsike hidd el később jobb lesz.

Nincs senki aki betudna segiteni?apuka,nagyszülok,barátok?

Ha úgy gondolod keress fel mindenkép egy szakembert mert ha állandoan kiabálsz vele,goromba vagy se rad se rá nem lesz jó hatással.

Kitartast:)nem vagy egyedül

Nem vagy szar anya, csak te is ezt kaptad otthon, csak ilyen mintáid vannak, csak ez a fajta megoldás égett be és nincs annyi önimereted, eszköztárad, tudatosságod, hogy ezen tudatosan túllépj. Igen, ehhez szakember kell - pszichológus, nem, nem 2 alkalom erejéig, hanem terápia jelleggel. És nem, nem azért mert ketyós vagy, hanem mert mindenkinek kéne, mert mindnyájan bizonyos szükségletekkel érkezünk ebbe a világba, amit a szüleink megpróbálnak (rosszabb esetben meg se próbálnak tudatosan vagy tudattalanul) kielégíteni, ám képtelenség egy gyerek minden igényére ráhangolódni - pláne úgy hogy ők is rossz szülői mintákkal érkeztek a szülőségbe. Ezt a kört csak erős és mély önismerettel és a sémák felülírásával lehet megtörni. Ráadásul a gyerekünk triggereli a mi "piros gombjainkat", amire ugrunk, mert nálunk is ugrottak rá.

Szóval önismeret, terápia, pszichodráma.

Ezen kívül edukáld magad a gyerek fejlődéséből, hogy mikor mi és legfőképp miért várható! Ezáltal lesz tudásanyagod, megérted a gyerek működését, másrész lesz majd hozzá eszköztárad, hogy hogy kezeld a különböző helyzeteket. Nekem ez nagyon sokat segített, hogy megértettem őt, hogy tudtam, hogy mi miért történik.

Ajánlom figyelmedbe a Kapcsolódó Nevelés, az Együttérző nevelés, a Pozitív fegyelmezés, könyveit, cikkeit, online tanfolyamait. Keress rá egyenként mindegyikre! Ezen kívül a Beszélj úgy, hogy érdekelje. Hallgass úgy, hogy elmondja c. könyv kék borítós (kisgyerekes) kiadását.

És azt felejtsd el, hogy rossz a gyereked mert "kézhez van szoktatva". Nem rossz, hanem jól működik, mert egy ennyi idős gyereknek jogos igénye, hogy az anyja közelségében akar még lenni. Vedd a hátadra csatos hordozóban (pl Liliputi, Manduca, Maraya stb), úgy csinálj bizonyos dolgokat! Másokat meg engedj el! Kérj segítséget - szálljon be jobban az apja a háztartásba, vagy legyen egy darabig takarítónő heti-kétheti rendszerességgel. Mozduljatok ki, legyetek emberek között!

Nem tudom mennyire tud már járni, de akkor is lesz egy pont amikor már könnyebb lesz.

Ha egyszer-kétszer kiabáltál vele, az még nem gond, de ha ez a rendszeres, ezt kapja napi szinten az arcába, mégha csak naponta egyszer is, az már igenis kihat a személyiségére... illetve ő ugyanezt a mintát viszi majd magával a saját szülőségébe, a saját indulatkezelésébe, a saját megküzdési stratégiáiba - ezzel majd (ha lesz elég tudatos) ő fog dolgozni a saját önismereti útján. Addig meg dolgozz te, hogy neki ezzel már ne kelljen (annyit)!

1-es vagyok.

Akkor ugyanabban a cipőben járunk! Nekem az sokat segített, hogy amikor már nagyon türelmetlen és idegbeteg voltam, akkor kivettem egy szabadnapot távol a gyerektől.

Írod, hogy apukára lehet számítani.

Akkor szépen fogod magad, szombat reggel felöltözöl csinosan és bemész a városba/elutazol egy közeli nagyvárosba. Iszol egy nyugis kávét, sétálsz egyet, vásárolsz, megnézel egy filmet. Kérd meg apukát, hogy csak akkor hívjon ha kisbalták potyognak az égből. Te pedig kapcsolódj ki.

Tudom, tudom, nagyon sok nőnek nincs szüksége ilyenre, mert neki a gyereke kielégíti minden vágyát, esetleg nem szeret távol lenni a családjától, de vannak anyák, akiknek szükségük van egy kis friss levegőre. Ettől még nem leszel rossz ember.