A gyermek mennyi idő korában voltatok először gyerek nélkül huzamban 5-7 napot tudatosan?
Azaz nem kivételes alkalmak a kérdés, ha vki ne adj isten baleset miatt kórházban volt és nem volt otthon a gyermekével, hanem tervezetten, mikor pl mamánál volt, vagy máshol a kicsi, es nem egy-egy nap, hanem joformán 1 teljes hét?
És hogyan lehet ezt bírni aggodalom nélkül? Lehet a gyermekben bízni, hogy már nagy és igényel ennyi anyamentes "önállóságot"? Es ha leszidja vki es nincs ott az anya akihez rohanhat sírva sértetten?
Vagy én lennék paranoiás?
Már 1,5 évesen volt pár napot a nagyinál. 2 éves korától a nyáriszünetekben 1-2 hetet.
8 évesen már nem féltheted így túl. Osztálykirándulásra sem engedett el? Nálunk már elsőben 5 napos ottalvós tábor volt, másodiktól pedig minden szeptemberben 1 teljes hét ottalvó erdeiiskola.
Tavaly, 2,5 évesen volt először 1 hetet a nagyinál, idén már mindkét nagyi kérte egy-egy hétre (több száz km-re laknak tőlünk) . A lányomon nagyon élvezte, tele volt élménnyel, én pedig pihenhettem egy kicsit.
Ne csinálj ebből ekkora ügyet! A 8 éves már nem baba, nem kell anyuhoz rohannia, ha valaki rászól (még egy 3 évesnek sem kell hozzám rohannia, ha a valaki nevelni próbálja)
3 éves volt a kicsi, 5 a nagy, amikor először elvitték őket a szüleim 5 napra nyaralni. Következő évben (tehát 4 és 6 éves korukban) már 10 napra vitték, az mondjuk már kicsit mindenkinek sok volt.
Tábor kicsit más, ott idén voltak először, 10 és 12 évesen. A nagy imádta, már abszolút megért rá, a kicsi esténként azért hívott, hogy hiányzom neki, de amióta hazajött, csak az a téma, hogy mikor mehet újra.
Enyém 3 éves, 3 éjszakara már többször volt nagymamáknal, nagyon szereti. Semmi különöset nem csináltunk hogy szeresse, csak azt hogy gyakran találkozzon velük hogy kialakuljon és fennmaradjon a kötődés, így szívesen megy. Néha kérdezgeti, hogy anya/apa hol van , mikor jön, de túl lép rajta és jól érzi magát, sírni emiatt nem szokott.
Bölcsi szünetet így oldottuk meg, plusz ha néha férjemmel együtt vagy barátokkal elmegyünk ide oda akkor jól tud jönni H nyugodt szívvel hagyhatjuk a mamaknal.
Köszönöm a válaszokat.
Akkor már elég nagy ehhez, a válaszokból ítélve.
Osztálykirándulás még nem volt, ami ottalvós lenne. Táborok sem. Naponta 16 ra kell menni értük ha táborban van az iskolával, és az helyben van csak.
Egyéb táborba nem írattam be költségek miatt és azokról a hírekben is sok rosszat hallani és sok a szülői panasz is.
Én még csak a saját gyerekkoromról tudok nyilatkozni, de hiába gondolkodok nem jut eszembe olyan alkalom hogy egy teljes hetet a szüleim nélkül lettem volna. Szerintem az első ilyen alkalom 19 éves koromban volt, amikor kollégiumba költöztem.
Olyan volt hogy apa elment 10 napra külföldre a munkája miatt (10 éves voltam), olyan is volt hogy anya elment a 700 km-re élő nagyszüleimhez egy hétre ápolni a beteg nagypapámat (16 éves voltam), de ezen kívül nem nagyon volt.
Amikor baráti társasággal mentek valahova az 3-4 napnál sose volt hosszabb, táborozni nem voltam, vagyis de, de az csak 3 éjszaka volt 15 évesen, nyaralni együtt ment mindig a család, szóval a mi életünkben nem adótott, nem hogy tervezetten, de véletlenül se ilyen alkalom.
Ha lett volna akkor a szüleim szerintem lazák lettek volna, mamánál simán ellettünk volna már óvodásan ugyanúgy mint amikor csak 1 vagy 2 napról volt szó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!