Mit tanított neked anyukád a nőiességről? Te mit tudsz tanítani a lányodnak a nőiességről? Mennyire vagy nőies?

Hogy a nőiesség a műszempillánál és a műkörömnél kezdődik. Ez alap igényesség.

Illetve a része még a miniszoknya, mini rövidnadrág, méyen kivágott felső.

Anyukám teljesen máshogy nőies mint én.

Ő sportos, sosem hord ékszert, nem smikel stb.

De olyan kedves és figyelmes, olyan kisugárzása van ami miatt nem is kellenek ezek a külcsínyek ahhoz h nőies legyen

Én a már 20 éves korom óta magassarkú, smink stb párti vok (nem úgy ahogy azt az 1es írja)

de én ebben élem meg a mőiességemet.

A lányaimnak nem tanítok ezzel kapcsolatban semmit. Majd kiforr a saját egyéniségül

Nem igazán tanított semmit erről. Anyám, minden tisztelettel együtt is, de egy trampli, nem egy nőies nő, még csak igényesnek se mondanám, ízlésesnek meg főleg nem. Szóval a nőiességről alkotott képemet nekem kellett kialakítanom magamnak, a saját tapasztalataim alapján. Nem mondom, hogy én lennék a nőiesség szobra, de azért talán anyámnál pár fokkal jobb vagyok. Igényességben legalábbis mindenképp, ízlésben határozottan, viselkedésben meg aztán pláne.

A lányaimnak konkrétan a nőiességről nem tudom, hogy hogy tudnék tanítani így konkrét tanítások keretén belül bármit is :D Ez példamutatással könnyebb. Az ilyen szentbeszédeket, amit párszor végighallgattam én is, hogy egy nő így-úgy beszél/viselkedik/öltözködik kb annyira tartom hatékonynak vagy értelmesnek, mint esőben füvet locsolni. Remélem azokat az értékeket, amiket fontosnak tartok, amikből profitálhatnak és amikkel kialakíthatják a saját maguk nőiességét illetve az erről alkotott képüket, azt sikerül majd átadnom nekik.

Sajnos anyukámban az a fajta nőiesség nincs meg, amiről a kislányok álmodnak. Mióta emlékem van róla, mindig slampos, erősen elhízott volt és csak a ház körüli dolgok érdekelték, kert, főzés stb.

Igaz hogy ennek hatalmas részéről nem ő tehet, pontosan tudom mik voltak azok az életesemények amiktől ilyen lett. Persze van amiben hibás, de tudom megértően szemlélni őt ebben a témában.

Állítólag fiatalon csinos volt, sőt, találtunk olyan másodikas fogalmazást tőlem, ahol azt írom, anyu szoknyát hord meg ilyeneket. Abszolút nem emlékszem, de nyilván nem véletlen írtam.

Ebben a dologban nagyon igyekszem különbözni tőle, de alapvetően a természetesség híve vagyok, már évek óta nincs körmöm csináltatva, már pilla sincs, hajam nem festem.

Inkább finom sminkeket és ruhákat, cipőket, táskákat variálok. Imádok otthoni wellness napot tartani. Mániákusan rendben tartom a körmömet és a talpamat, meg az epillálásra is kicsit rá vagyok csúszva 😅 nyáron képes vagyok majdnem hogy nagyítóval keresgélni a kósza kimaradt szálakat.

Sajnos lányom nincs, de lehet jobb is, fogalmam sincs, pontosan mit tanítanék neki a nőiességről. Mert valahol anya is nőies, meg én is, csak teljesen máshogy.

#4

Miért műpicsa az, akinek van pl műszempillája?

Ez hosszú lesz, mert ez nálam központi problémakör.

Anyám semmit sem tanított a nőiességről, mert kifejezetten igénytelen (ápolatlan) volt mindig. De ő sem látott olyan anyamintát, így nem hibáztatom érte.

Viszont így nekem is nehéz volt. A legalapvetőbb dolgokat is magazinokból, könyvekből kellett megtudnom, mert a női dolgokról sem mondott nekem semmit. Menstruációról, tampon használatról (ezzel kapcsolatban csak olyasmit, amiről könyvekből tudtam meg, hogy hatalmas butaságot beszélt). Korán nőiesedtem, mégsem kaptam melltartót, emiatt sokszor kínos szituba kerültem. Amíg ő döntött az öltözködésemben, kényelmetlen, formátlan, vacak anyagú, borzalmas göncökben jártam (ráadásul durván el voltam hízva).

Sosem tudtam kibontakozni, mint nő, egyenesen selejtnek éreztem magam köztük. Ez az érzés a harmincas éveim elejéig kísért, bár közben férjhez mentem. Az öltözködés is örök dilemma lett nálam, és vele az érzés, hogy bármit veszek fel, hülyén nézek ki.

Nagyon frusztrált ez, a mindennapokban is. Vélhetően lelki okokból meddő is lettem (szervi okát nem találták). Tudom, féltem is volna lányt szülni, mert hogy is tudna ez ilyen nő egy lánynak normális mintát átadni?

Szóval végül pszichológussal, életmódváltással, nagy fogyással (a túlevések lelki okainak feltárásával), sok-sok önismerettel elindultam a jó irányba. Már nem félek attól, milyen női mintát tudok adni. Ezek után sikeresen teherbe is tudtam esni.

Még nem tudom, fiam lesz-e vagy lányom. De már állok elébe. 🙂

33N