Van olyan, hogy valaki nem szereti a saját gyerekét? Nem voltál bizonytalan, mielőtt megszületett a sajátod?

Sajnos van olyan,igen.

Általában azok nincsenek tervben, csak "becsúsznak" így pedig az anya ( még ha csak tudat alatt is) rá haragszik ,mert úgymond felforgatta az addigi életét és nehezen,vagy sehogy nem tud alkalmazkodni.

De mentális betegségek is okozhatnak ilyet.

Személy szerint én féltem.

Féltem,mikor kiderült a várandósság, holott tervezett volt. Féltem, miután megszületett és nem éreztem semmit. De csupán idő kellett nekem hogy felfogjam a helyzetet, és a realitás kemény talaján tapasztaljam meg milyen az anyaság ,a teljes valójában. Még most is furcsának gondolom,hogy belőlem szülő lett ( soha nem akartam gyereket, egészen addig amíg el nem jött az én nagy Ő-m, aki ezt megfordította bennem).

A gyerekem szeretem, nem is tudnám nem szeretni. Olykor viszont elbizonytalanít,hogy vajon eléggé szeretem-e , mikor látom hogy körülöttem mindenki,- legalábbis túlnyomó részt- elfogult a gyerekével szemben.

(Legjobb, legszebb, legokosabb,legjobbat érdemli,stb. Maradinak érzem magam)

Biztos vannak más esetek is,amikor előfordulhat az előbb leírt jelenség , nyilván egyén és körülmény függő a dolog..