Normális ez a félelem?

Persze, minden első babás nőben felmerülnek ezek a kérdések.

A jó hír, hogy a tapasztalatlanság ellenére ösztönösen te fogod tudni legjobban, az adott helyzetben mire van szükség.

Az a kis emberke már ismer téged. Kis idő, és te is tökéletesen megismered őt. Az elején pedig egyszerű a megoldás mindenre. Csak anya kell neki, semmi más. Meg pelus. :)

De anya mindenre megoldás. Olvasgass a negyedik trimeszterről.

Tudni fogod persze, ezt hivjak anyai osztonnek.

Az allatok is tudjak.

Egy határig normális ez az érzés, de ne ess túlzásba.

És ne akarj görcsösen tökéletes anya lenni, mert akkor biztosan rossz anya leszel.

Normális. Először nem is kell ezeket tudnod. Az első napokban/hetekben az a lényeg, hogy válaszkész legyél számára, mindig babusgasd, szeretgesd, és tedd minél többet mellre, amikor csak teheted, és kéri is. Aztán majd idővel kialakul, hogy meg tudd különböztetni a sírásokat.

Onnan fogod tudni, hogy eleget evett, hogy utána békésen elszundikál, vagy nyugodtan nézelődik, és legfőképpen onnan, hogy rendesen gyarapszik a súlya.

Ha sír megnézed a pelusát, mellre teszed, kézbe veszed és ringatod, amelyiknél megnyugszik,azt szerette volna. Ha húzogatja a lábacskáit, erőlködve sír, akkor fáj a pocakja, ez nagyon gyakori, amíg be nem áll az emésztése rendesen. Ilyenkor pocakmasszázs, torna. 🤗

Kedves Kérdező ,

Én pontosan így vagyok vele, mint Te csak én hozzád képest később szülök, első kisbabánk.

Mindenki kérdezi nem e félek a szüléstől , vagy bátorítani próbál , hogy ne féljek. Én őszintén írom, semmi félelem nincs bennem , ha természetes úton szülők, akkor tudom hogy olyan fájdalommal kell majd és fogok tudni megbirkózni , amiről el se tudom képzelni hogy létezik. A természet ügyesen alkotta meg a női testet, plusz orvosok nővérek lesznek velem akik sok szülést láttak , ha én nem is tudom mit kell csinálni , ők igen mert rutinosak :)) Ha császár lesz, kapok egy szurit és az orvosok elintézik helyettem a munka javát :)) ( persze ott meg a gyógyulás lesz sokkal keményebb pálya ) De utána mi lesz? Attól kb összesz@rom magam, fogom e tudni jól csinálni , hogy kell jól csinálni , életben tudom e tartani.. Azt simán elhiszem hogy a fájdalom rész kibírható, az hihetetlen viszont hogy ösztönböl jön az anyai gondoskodás! Rengeteg szakmai (!!) könyvet olvasok , szülésfelkészitőket és csecsemőgondozási tanfolyamot csinálok végig, kész listákat írok a védőnőnek rengeteg kérdéssel :) Tulgondolom ezt a részt , de mindent szeretnék megtenni már most amit lehet :) Mondanám hogy nyugi , menni fog a gondozása a picinek , de ahogy irtam fogalmam sincs ez tényleg hogy fog menni és működik e az ösztön , nekem van e olyan (?)