Normális, hogy ezért "félek" belevágni második gyerekbe?

Nagyon szeretem a férjem, és nem szeretnék undorítónak tűnni, csak le szeretném írni a félelmem...neki nem merem elmondani. Sajnos a párom családja sajnos egészségügyileg és esztétikailag sem egy főnyeremény. Máig nem értem, hogy a párom hogy sikerülhetett ilyenre. Legközelebbi rokonságban vannak súlyos betegségek, rendellenességek (pl. Down-kór, született vakság), szellemi fogyatékosság, ezek mellett kancsalság, bulldog harapás stb.

Született egy kisfiúnk. Gyönyörű, hiper értelmes, de nem akarom itt fényezni, biztosan mindenki így látja a sajátját. Lényeg a lényeg, nála is végig aggódtam a terhességem, hogy nehogy valami ilyen örököljön onnan. Szerencsére semmi. Nemrég felmerült a tesó kérdés...és valahogy belefészkelte magát a fejembe az a gondolat, hogy itt van ez a (számomra) tökéletes kisgyerek, aki után fordulnak csodálkozva az emberek az utcán, hogy milyen szép, milyen ügyes stb., és olyan büszke vagyok rá, és nem tudnám elviselni, ha születne egy valamilyen szinten beteg vagy valamilyen rendellenességű testvére, és félek belevágni. Normális ez a félelem?