Tekintélyelvű nevelés?

Szerintem konkrétan azzal a definicióval kellene kezdeni, hogy mi az a tekintélyelvű nevelés?

Mert szerintem az, hogy a 2 éves gyereknek megmondom, hogy mit csináljon és mit ne, az pusztán az én szükségszerűen nagyobb élettapasztalatomból és belátási képességemből ered.

Már ez is tekintélyelvű nevelés?

Vagy a "nekem lehet" kérdés. Hogy magyarázod meg egy két évesnek, máshogy, hogy miért nem ihat az én boromból vagy sörömből? Nekem lehet, mert én nagy vagyok, neked nem, mert kicsi vagy. Mit tudsz ezen tovább magyarázni egy kisgyereknek?

Ez meg egyébként röhelyes, hogy biztos nem lesz belőle több, mint középvezető.

Az emberek >90%-ából soha az életben nem lesz vezető, és >99%-ából nem lesz felsővezető, szerintem nem biztos, hogy nevelési módszer függvénye, sokkal inkább a személyiségi és képességi kérdés.

3as vagyok, folytatom.

Én is azt SZERETNÉM, hogy azért hallgasson rám a gyerek, mert felnéz rám és bízik bennem. Csak a valóság köszönőviszonyban sincs ezzel az elképzeléssel. Egy 2-3 éves kisgyereknek nem tart itt az agyi fejlődése. Egy egyévesnek meg pláne. Egy (kis)gyerek a pillanatban él. Ő éppen, akkor ott csinálni akar valamit. Nem foglalkozik vele, hogy mi volt előtte és nem tudják felmérni a következményeket. Éppen ezért nem érdemes büntetni sem egy kisgyereket, mert még nem érti az összefüggést a tettei és a következményei között.

Úgyhogy nincs mese: nekünk, felnőtteknek kell határokat szabnunk. Ami veszélyes, azt megtiltjuk, megakadályozzuk. Vannak kérdések, amikben egyszerűen nincs helye a demokráciának meg az egyenrangúságnak.

Persze van, amiben lehet engedni, ahogy nő a gyerek, lehet szép lassan engedni a gyeplőn.

Én kb 2 éve alkalmazom ezt, és nagyon sajnáltam, hogy eddig nem így tettem.

Nehezebb gyerekem van, és szerintem a korábbi kötődő-magyarázó nevelés miatt is.

Ott kezdődtek a bajai, hogy azt hitte mások is úgy fognak hozzáállni, ahogy én. Pl akkor eszik, ha éhes, nem kell ennie, ha úgy érzi nem éhes. Vagy hogyha igazságtalanság éri(elveszik a játékát) majd odamegyek és rendezem, magyarázom mi történt, ki mit érez, és megoldom. Vagy nem kell aludnia, ha nem álmos, lefekszik, becsukja a szemét, csendben van, és ha nem aludt, akkor fent lehet. Ha nem öltözik fel, akkor elmarad a játszótér, nem erőszakolom rá a ruhát, neki ez megfelelt. Na bölcsiben esett le, hogy ez nem így van, senkinek sem engedelmeskedett a gyerek, ki is emelték, mint problémát, hogy nem érzi, hogy be kellene tartani a szabályokat, nem eszik, nem alszik, üvölt és erőszakos(nem tudott beszélni), ha sérelem éri, nem sorakozik, ha nincs kedve, nem akar kimenni az udvarra, meg ilyenek.. ki is rakták és kapott kódot is.

Ugyanez oviban, ott már azt mondták "nincs tekintélytisztelete", megkérdezgeti minek kell menni pisilni, ha neki nem kell, meg ilyenek. Bízott magában, hogy majd visszatartja, meg ő jobban tudja, mikor kell pisilnie(nem tudta jobban, csak kisgyerek). Nincs kapacitás arra, hogy 30 gyereknek egyesével magyarázgassan, amit tökre megértek, és kezdtem úgy gondolni, hogy gyökeres változás kell. Szóval én túl nagy szabadságot adtam, túl sokat magyaráztam. Volt szabály, kárt tenni másban(ezt csak bölcsiben hoztuk be, előtte eszébe nem jutott) nem szabad, tárgyakban sem, meg ilyenek.. De sosem volt azt azt csinálod, amit mondok, akkor, amikor én mondom. Sosem tudott beilleszkedni közösségbe. Azóta jobb, mióta katonásan nevelem, büntetem és jutalmazom felváltva(eddig csak jutalom volt, de sosem érdekelte). Most velem dacol kicsit többet, de jobban beilleszkedik, bár nem sokkal, de jobban, mint korábban közösségbe. A kapcsolatunk viszont nagyon romlott, eddig ha mondtam valamit, indokoltam, ő mérlegelt, hogy betartja-e és hagytam néha koppanni is, de most nem dönthet ő, pl hogy vesz e sapkát és fázik a füle, hanem ha nem vesz sapkát nem viszem ki..

Régen is volt, amit muszáj volt(orvosság-orrszívás-öltözés-odaülni az asztalhoz, fogni a kezem ha sétálunk, nem bántani senkit és semmit, naponta fürdeni és fogat mosni, este befeküdtem mellé altatni), de két éve 100x annyit muszáj, és nem indoklom, hogy miért, hanem azért, mert azt mondtam. Mert az iskolában is ezt várták el tőle, oviban és és bölcsiben is. Szükség van rá, különben nem tud beilleszkedni, és nem, nem lesz benne annyi, hogy észreveszi, hogy majd észreveszi, hogy az óvónéni mondja, hogy ülj ide és rajzolj valamit, majd ő rajzol.. azt mondta nincs kedve, minek kell neki rajzol, ő most építeni szeretne. Okos gyerek nem lehetett kamu indokokkal meggyőzni, pl "mert milyen szép lesz" Egyszerűen nem csinálta, amit mondtak.. Hú nagyon sok balhéja volt, ezek már javultak, de még nem annyira, hogy rendesen beilleszthető legyen közösségbe, pár óra után besokall. Én sem bírtam a tekintélyelvű nevelést, nálunk is ez volt, de inkább illjen a rendszerbe, mint 18 éves koráig legyek munkanélküli és ne tudjon közösségbe beilleszkedni. Egyedül a verést hagyom ki, de sokszor van, most, hogy nagyobb, hogy azt hiszi "le tud nyomni-ki tud játszani", olyankor muszáj megmutatnom, hogy nem veheti ki a kezemből a játékot, amit elvettem tőle, mert mást kell csinálnia, mert erősebb vagyok, vagy észreveszem, ha háziírás helyett játszik és le tudom ültetni a szék elé. A következő gyerekem(ha lesz) úgy fogom nevelni, hogy "azért mert azt mondtam, én vagyok az okosabb, te meg a kisgyerek" mellékesen fogok magyarázni csak néhány-veszélyes dolgot, és nagyon kevés dologban dönthet csak, és ahogy nő, úgy kap választási lehetőséget.

Mondjuk lehet, hogy az is közrejátszik, hogy a gyerekem rendkívül okos, nem csak a nevelés, de úgy érzem az is hozzájárult, hogy válaszkészen, kötődve, magyarázva, szeretgetve, kevés, de határozott szabállyal lett nevelve. Peeeeerszeee, ez nem jött be, a következőt megpróbálom máshogy, szülők vagyunk, próbáljuk a legjobban nyújtani, de nem mindig megy.. és nem az az első, hogy a gyerek szeressen, hanem be tudjon illeszkedni a társadalomba, különben lehúzhatjuk magunkat és a saját életünket a wcn, mert nincs annyi pénz a világon, hogy a gyerek gyerekkorát megoldd heti 5x napi 10 órát bébiszitterből.

Amúgy a gyerekemen volt már mindenféle kód, jelenleg auti+adhd van, de egyikre sem hasonlít, és az egyetlen problémája, hogy ezerrel dacol-nem akarja csinálni, amihez nincs kedve/nem tartja fontosnak, magyarázatot vár, dönteni akar az életéről, arról, hogy mit csinál.. Ez nem fér bele ebbe a világba. Szükség van a tekintélyelvűségre kicsik esetében, és nem kell tudniuk, mi miért történik, mert az átlag ember nem képes megmagyarázni a bonyolultabb összefüggéseket, és kis korban nem is képesek felfogni. Most pl érti, hogy miért kellene azt csinálni, amit mondanak, de nem érzi jogosnak mivel még kicsi, nem lehet egy felnőtt előrelátását várni tőle, sem egy felnőtt együttérzési képességét.

Tekintélyelvűség párti lettem, de nem így indítottam. És nem csak veszélyes dolgokban, mindenben, mert erről szól az élet, leül, mikor mondom, feláll, mikor mondom, eszik, mikor mondom, pisil(megpróbálja), mikor mondom, öltözik, mikor mondom, alszik, mikor mondom, abbahagyja a játékot, mikor mondom, mert nem számít, mit akar, egy gépezetbe kell illeszkednie, és még kicsi ahhoz, hogy átlássa a dolgokat, vagy felfogja a hosszútávú következményeket, saját határait, és nem fog tudni másokhoz alkalmazkodni, ha nem találkozik ilyen tekintélyelvűséggel. Szóval engem megnyert a tekintélyelvűség, mivel máshogy nálunk nem működött. Illetve velem csodásan működött, szuper kapcsolatunk volt, szinte minden megcsinált, amit muszáj volt, szinte semmi dac nem volt, de bölcsiben kibukott, hogy ez nem fog menni, mert nem hogy nem guggolnak le a gondozók a szintjére(fáj a térdük) beszélni vele, amihez szokva volt, de esélyük sincs, sokszor át sem látják, mit-miért kell csinálnia a gyereknek. Pedig a rendszer a gyerek érdekét szolgálta, de nem tudták megválaszolni, miért kell ráülnie a wre, ha nem kell neki pisilnie.

Na mindegy. Ja és tökre nem érettek 8 évesen sem, illetve okosak és sok mindent tudnak, de itt a barátai is, akik kiegyeznek annyival, hogy "azért edd meg, hogy egészséges legyél" és megeszik, elég nekik ennyi, az enyém megkérdezi, hogy "de tegnap más volt, az is egészséges nem? Én azt akarom enni".. Én meg nem akarom megcsinálni, enm fogok neki külön csinálni, nem akarom enni ugyanazt és az van, amit én mondok. Pont, ez van, ha nem eszel, éhes maradsz és lehet, hogy hányni fogsz az éhségtől(hányt is, de a mai napig úgy gondolja, hogy ő nem fog, havonta egyszer eljátssza..)

Mindegy, szóval nincs idő és nincs rendszer arra a nevelésre/viselkedésre, amikor a gyereknek beleszólása van dolgokba. Nincs neki, nincs rálátása, ha értelmes is, akkor sincs, kevés dolgot kell tudnia, de azt mindenképp, hogy "megcsinálom, amit a felnőtt mond, mert azért mondja, hogy nekem jó legyen" És igen, ez veszélyes, ezért kell rendkívül megválogatni, kinek kell engedelmeskednie, ki van körülötte.

#6 köszönöm, hogy leírtad.

Nálunk a nővérem ilyen, hogy mindent ráhagy a gyerekére, aki azt csinál, amit szeretne, "javaslatai" vannak a gyerek számára, de ha a gyerek nem követi a javaslatait, akkor igazából semmi nem történik.

Elég kemény, mert volt itt párszor a nővérem gyerekestől nálunk, és egyből elkezd mindig "rosszalkodni" és nem lehet fegyelmezni, legalábbis a nővérem nem tudja.

Egyszer pl. szedte le a könyveimet a polcról, kezdi kitépni a lapokat.

A nővérem szépen halkan mondja neki, hogy "nem szabad ezt csinálni Zsombi", de a gyerek meg sem hallotta, tépte tovább. Erre én odamentem hozzá, elkaptam a kezét, kicsit erőteljesebben, úgy, hogy ne tudja tovább tépni, és mondtam neki, hogy hallod mit mondott anyukád? Nem szabad tépni a könyveket. Erre akkora hisztit levágott, valószínű soha nem szembesült ilyen "erőteljes" fegyelmezéssel. Persze a sógorom sem csinál semmit, 10-12 órákat dolgozik, ha hazamegy, le sem szarja a gyereket, nézi a meccset vagy pörgeti a fácsét a telefonon.

Feleségem éppen most várandós, megegyeztünk, hogy mi komolyan fogjuk venni a fegyelmezést, már csak azért is, mert ahogyan a #6-os is írja, sehol nem látják szívesen az olyan gyereket, aki nem engedelmeskedik, nem lehet fegyelmezni, nem csinálja azt, amit a szülő mond. Óvodában sem, rokonoknál sem, étteremben sem, stb.

7es, azért ez egész más, az enyém sosem tehetett kárt semmiben és senkiben, nem zavarhatott mást. Pl el sem dobhatta a játékait, mert eltörhet a kő/a játék. Meg nem kapott újat, ha eltörte. Meg nem kapaszkodhatott más hajába, nem mászhatott másra, meg ilyesmi, szóval azért így is abból állt az egész napom, hogy ezt ne-azt ne, csak nem érdekelt a napirend, hogy asztalnál üljön az étkezés végéig, hogy milyen program volt betervezve ha nem volt nagyon muszáj, nem érdekelt mit játszik, hogyan játszik, hogyan eszik, mennyire hangos(de buszon csendben kellett lennie), nem altattam egy órát, csak mert "alvásidő" van, és volt, hogy nem adtam rá ruhát, ha tiltakozott, hanem hagytam, hogy rossz legyen neki/fázott, melege volt, homok bement, meg ilyenek. Másnak nem okozhatott rosszat, egyáltalán nem ilyen voltam, csak nem volt szoros beosztás és tekintélyelvűség. Ha mondjuk úgy gondoltam keveset ivott, megkérdeztem szomjas e, ahelyett, hogy azt mondtam volna igyál vizet. És nem érdekelt, ha nem ivott. Nem zavart, ha szaladt, nem zavart, ha koszos lett, válogatott szereztem olyat, amit megeszik, meg ilyenek. Ezekközül egyik sem megengedhető, hiába nem zavar senkit az első 3 évben, később fog. Enni kell, mikor mondják, azt kell enni, amit mondanak, addig kell csendben feküdni, amíg mondják, akkor kell játszótérre menni, mikor mondják, akkor kell rajzolni, mikor mondják, odajönni, mikor szólnak, válaszolni, mikor kérdeznek, abbahagyni a játékot, ha indulás van, kezet mosni, tisztálkodni, pisilni, ha mondják, akkor is ha szerinted nem kell. Elpakolni magad után(ezt nálunk sosem kellett neki, mindig velem csinálta, amit leginkább én csináltam), azt kell felvenni, amit mondanak, meg ilyesmi.

A hagyni kitépni a könyv lapjait már rendkívül durva, nálunk ilyen nem volt, csak magát érintő dolgokban volt szabadsága, hova megy, hogy néz ki, mit csinál, mikor eszik, mikor alszik, mikor jön oda(ha izgalmasabb volt a játék, hagytam, hogy ne reagáljon),kivel játszik, mit játszik, akkor mentünk programra, ha kedve volt, mit visel, mit eszik, ha elszaladt szabad területen hagytam, nem mondtam, hogy várjon, szaladtam utána, ha kérdezett leguggoltam, válaszoltam, ha sírt megöleltem, nyugtattam. Már mindet bánom, pedig nem voltak olyan súlyúak, mint amit te írtál. Úgy kellett volna viselkednem, mint ami lesz a jövőben, hogy sokszor lesz figyelmenkívül hagyva az akarata, hogy nem kell tudnia mindenről, hogy nem kap választ mindenre, hogy nem lesz, aki folyton nyugtassa, hogy alkalmazkodnia kell másokhoz. És ha nem ilyen világ lenne, mint amilyen van, újra így nevelném, de ebbe a világba ez a válaszkész-kötődő nevelés, demokratikus érvelős megbeszéljük-nyugtatgatós rendszer nem fér bele. Az fér bele, hogy megmondod mi van, nem kell tudnia miért, ha igazságtalannak érzi lenyeli a békát, tudnia kell, hogy mások többet tudnak, okosabbak nála és az diktál, aki jobban tudja, a többi meg követi, és nem különleges annyira, hogy minden rezdülésére, kérdésére, játékinvitálásra, sírásra reagáljunk.

#8

én nem látok hatalmas különbséget a #7-es hozzászólása és a tiéd között.

Szerintem az egy alapvető dolog, hogy a gyerek, mire óvodába megy, NAGYJÁBÓL azt csinálja, amit egy felnőtt mond neki, akár mások bántalmazásáról vagy anyagi kár okozásáról, akár pedig evésről, alvásról van szó.

Iskolában pedig ez az iskolaérettség egyik feltétele, hogy képes legyen 20+ gyerekkel együtt dolgozni, anélkül, hogy zavarná a tanítást. Pl. amikor mi voltunk ilyen iskolaérettségi vizsgálaton a fiammal, akkor volt ilyesmi, hogy a tanítónéni mondta neki, hogy nyisd ki ezt vagy azt, vedd kezedbe a ceruzát, emeld fel a kezedet, ugrálj páros lábbal, stb, stb.

Ha nem engedelmeskedik vagy nem tudja megcsinálni, ezeket az alapvető dolgokat, akkor nem iskolaérett.

Én nem tudom, kérdező, hogy mit értesz pontosan tekintélyelvű nevelésen, de óvodában, iskolában sehol nem fog könyörögni külön a te gyerekednek az óvónő vagy a tanító, hogy működjön együtt, és nem fog hosszas magyarázatokba bocsátkozni sem, hogy most miért kell tornászni és miért nem lehet most reggelizni, stb. Még akkor sem, ha a legjobb indulatú, kifejezetten képzett pedagógus. Ennek egyszerű az oka,: ott van a gyereked mellett még 10-20 másik gyerek, akit lehet, hogy tekintélyelvűen neveltek, de megcsinálja rendben, amit mondanak neki.

Ha nem érsz el eredményt akármilyen nevelési módszerrel, hogy a gyerek azt csinálja, amit te vagy egy másik felnőtt TEKINTÉLY (direkt használom ezt a szót) mond neki, akkor könnyen rányomják az SNI más "problémás" bélyeget a gyerekedre. Nem hinném, hogy ezt akarod.

És hány éves koráig nem iskolaérett? Amúgy nekünk annyi volt, hogy kitöltöttek egy feladatlapot, amin karikázni kellett, meg rajzolni, meg válaszolni hogy hívják, meg mutassa meg ezt és ezt magán. Halál könnyű volt, a gyerek megcsinálta, mert tetszett neki, volt kedve. Ha nincs kedve, nem csinál semmit. Ja, már szerintem is sokat számít, korábban úgy gondoltam, hogyha megérti a dolgokat, fel tudja mérni, és majd magától csinálja, nem pedig idomítás-tekintély kérdése. Elhiheted, hogy 4 éves korától én is rákapcsoltam a katonás stílusra.

Amúgy a mai pszicho oldalakon tökre nem az van, hogy a gyerek egyen, ha mondják neki, millió a cikk az "ismerje fel a saját szükségleteit", akkor egyen, ha éhes, ne legyen muszáj mindent kóstolnia/megennie, adj neki választási lehetőségeket két-három ételből választhasson egyet. Alvásra ugyanez, millió cikk "hogyan ne kényszerítsük alvásra". Persze az alvás fontos, de ha nem alszik, akkor hagyjuk nem aludni, mert a testének nem arra van szüksége, meg ilyen szrságok. És már rányomták, mondom, hogy nem lehet beilleszteni, mert felébredt benne az öntudat, hogy kell-e ez neki, miért kell ezt, és a kis gyerekagyával megszavazza magának, hogy mindenki hülye, csak ő a helikopter és jobban tudja(pont, amire neveltem élete első 3 évében, és velem teljesen jól be is vált). Nem tudja jobban, és lehet, hogy szobatisztaságnál remekül bevált mondjuk, de a többiben nem. Nagyon kevés teret szabad csak hagyni a gyereknek önálló döntésekre.

A mai napig ez van, amit ő kigondol/jóváhagy/kedve van, azt megcsinálja, ha nem akarja bármi miatt, akkor nem csinálja. Sokszor büntetéssel/jutalmazással sem. Ebben a világban, emberek között ez nem számít. Azt kell megtanulnia, hogy be tudjon illeszkedni, ahhoz meg az kell, hogy tudja, hogy az ő érdekei nem számítanak, félre kell tenni, mert mindenkié együtt számít, és ő még nem tudja, mi a jó neki, csak a felnőttek.

De próbáld csak ki, hogy ezt bárkinek felhozod(nem ebben a topikban), kiátkoznak a világból mert vekerdy meg a modern pszichológia nem ezt mondja.