Homoszexualitás témánál néhányan miért veszik elő a "hát elfogadnám de biztos szomorkodnék hogy nem lesz unokám" dolgot?

Ti neveztek másokat önzőnek, mikor már azt is előírnátok, mit érezhet a szülő, aki becsülettel felnevelt titeket?

Kicsit vegyetek már vissza. Tudom, itt a gyíkon divat gyűlölni minden gyereket, terhes nőt, szaporodásnak titulálni a teljesen normális emberek családalapítását, akik nem a semmire teszik ezt stb, de a valóság kicsit más és igen, teljesen normális, hogy valaki, aki gyereket vállal, az örülne az unokának is. Hadd ne legyen már bűn az élet természetes rendjét szeretni. Nyilván nincs joga beleszólni, erőszakoskodni, de érzései hadd legyenek már (mivelhogy a kérdés már ezek létjogosultságát sem tartja tiszteletben). És lehet vitatkozni, de attól még tény marad, hogy egy heteroszexuális párnak nagyobb eséllyel lesz gyereke.

Számomra az élet természetes rendje az, hogy az emberek dönthetnek az életükről. Egy gyereket elsősorban a szülei nevelnek, a nagyszülő csak besegít. Szóval semmi beleszólása ebbe a döntésbe.

Túl kéne már lépni azon, hogy ösztönlények legyünk. Nem kell mindenkinek gyereket vállalnia és nem is való mindenkinek. Senki nem több, vagy kevesebb emiatt.

De ha még azt mondaná, hogy sajnálja, hogy jóval nehezebb lesz a homoszexuális gyerekének a gyerekvállalás, azt megérteném, mert ez igaz is. De azért úgy beszélni róla, mintha a melegeknek konkrétan _semmi_ esélye nem lenne a gyerekvállalásra... Megértem, ha valaki nem tájékozott a témában, de az még józan paraszti ésszel belegondolva is látható, hogy azért vannak még kiskapuk és lehetőségek, nem muszáj Magyarországon maradni (bár azért én már az ominózus törvény előtt is láttam pont ugyanilyen "jaj, a melegeknek nem lehet gyerekük" sajnálkozást, amikor még itthon, örökbefogadás útján is volt lehetőség, ha nem is annyi, mint heteró pároknak).

Azt értem, hogy ha valaki elképzelte az életét, hogy ő milyen cuki nagymama/nagypapa lesz, és aztán a gyerek bejelenti, hogy márpedig ő nem akar gyereket (függetlenül attól, hogy meleg-e vagy sem), akkor a szülő lehet egy picit csalódott. (Nyilván ezért jó, hogyha a kezdetektől készíti magát erre a forgatókönyvre.) Ezt viszont el kell fogadni, és nem rányomni az utódra, nem pattogni rajta, nem hisztizni. Pláne, hogy ha a gyereked megoszt veled egy ennyire nehéz témát, és nem az az első gondolatod, hogy ez _neki_ milyen nehézségekkel fog járni, mennyit szenvedhetett rajta már így is és milyen hátrányokat fog okozni a saját életében, hanem az első, ami felmerül, az az, hogy a te unokázási esélyeidet ez hogyan befolyásolja... Na, ez mindenképp fura.