10 evés gyerek cumizik, mi a teendő?

"azért csinálja, mert ha apánál van, ő mindig telefonozik"

Csak azt írod, hogy nem ezért van, de akkor ezek szerint így van?

Apuka milyen aktív, amikor a gyereke vele van?

Valóban szakemberhez kellene fordulni, akár azt is bevállalva, hogy az anya bekeményít láthatás ügyében. Szerintem ez a kisebbik rossz. (De nem biztos, hogy be fog. Simán lehet fenyegetőzés.) Hiába akar jót az anya, valójában rosszat tesz közben.

Amit ne tegyetek: erőszakkal elvenni a kislánytól, amikbe most - szorongva - kapaszkodik. És ne is szégyenítsétek meg. Lehetőleg tudat alatt se, tehát magatokban is tudatosítsátok, hogy cumizni semmivel sem cikibb, mint mondjuk dohányozni, hisz egy tőről fakad a kettő, ugyanúgy a szorongó emberek "gyógyszere", csak az utóbbi elfogadottabb társadalmilag. Arra, hogy az apjával-anyjával alszik, ne úgy gondoljatok, hogy ciki, hanem hogy tünete a problémának. Ha elnyomom a tünetet, a baj még nem oldódik meg, sőt, rosszabb is lehet tőle. Amivel csak lehet, növeljétek a biztonságérzetét. Egy dolog van, amiért érdemes küzdeni, hogy csak otthon cumizzon stb., mert a társadalom viszont megbélyegző.

"Bár nálunk amúgy is az a szabály, hogy mindenki a saját ágyában, szobájában."

Csak a párod 10 éves, problémás kislányára nem vonatkozik ez a szabály.

Lehet, hogy el kellene kezdeni rá is vonatkoztatni bizonyos szabályokat. Az általad leírtakból én nagyon úgy látom, hogy ti arra mentek ezzel a gyerekkel, amerre a legkevesebb az ellenállás, ahogy a legkisebb gond-baj van vele (meg az anyjával). Csak kerüljük a konfliktusokat, a gyerek meg majd ellesz, mint a befőtt. Ez a gyerek így fog felnőni??? Milyen felnőtt lesz így belőle? El fogja tudni tartani pl. valaha is magát ilyen önállótlanul?

Valamit mindenképpen lépnetek kell. neked van viszonylag a legkevesebb közöd az egészhez, de én a helyedben nem szólnék a gyerekeidnek. Ha cikizik, jogosan. Az iskolában senki nem cikizi? De elsősorban a párodnak kellene lépnie, mert az anyja egy mentális beteget nevel a kislányból. Az nem érv, hogy így jobb a gyereknek, mert jöhet-mehet kedvére. Most jobb, hosszú távon viszont nem lesz jobb, mert olyan sz.r élete lesz, hogy az elmondhatatlan. Ismerek olyan embert sajnos, aki mentális betegség miatt hasonlóképpen él, egyáltalán nem boldog. Meg körülötte senki sem az, de ő sem.

Szóval el kellene kezdeni nem arra menni, amerre a legkönnyebb, a kislány érdekében, és ez elsősorban a párodnak, a gyerek apjának szól: álljon már a sarkára, ha szereti azt a gyereket! Neki megvan hozzá minden joga!

Tudom, nem segítség, de az én 12 éves lányom is még szopja az ujját. Ez majdnem olyan mint a cumi. Jár pszichológushoz évek óta, de nem ér semmit, ez már a harmadik akit "elfogyaszt". A kisebbik lányom nem csinál semmi ilyesmit.

Én amúgy nem adnék neki cumit a helyetekben. Azt könnyebb elvenni mint az ujját :(

Szerintem szimplán egy rossz szokás, nem szabad engedni.