Nem bírom elfogadni a szülés utáni kinézetem, férjem sem kíván.(?)

Van egy 2.5 éves kisfiunk. Nagyon nehéz volt a szülés, mert nagy baba volt (4250g), ami sajnos borzasztóan megviselte a testem. Vékony, kistermetű nő vagyok, úgyhogy ez is biztosan közrejátszott. A hasam tele van striákkal, megnyúlt bőrrel, ami azóta sem húzódott vissza, borzalmas látvány, tényleg. A nemi szervemről meg inkább ne is beszéljünk, mert elsírom magam. Össze-vissza repedtem, pedig gátmetszésem is volt.. el lehet képzelni milyen állapotok vannak ott lent, teljesen ki vagyok tágulva. Melleim szószerint olyanok, mint a tejes zacskók, lógnak, megnyúltak, full laposak, melltartó nélkül vállalhatatlan a kinézetük. Önbizalmam konkrétan 0, szégyellem a testem, ha meglátom magam meztelenül, csak negatív gondolataim vannak.

Aztán ott a férjem. Ő próbál nagyon megértő lenni és bíztatni, hiszen mégis csak megszültem egy gyönyörű, egészséges kisfiút. Ennek ellenére látom és érzem is, hogy nem kíván. Sosem kezdeményez, ha van valami akció köztünk, akkor az csakis miattam van. A szex közel sem olyan már mint régen, össze se hasonlítható, amiért egyáltalán nem tudom a férjem hibáztatni. Fizikailag nem élvezetes neki, úgyhogy erről semmit nem tehet, ráadásul hányinger a testem kinézete, pedig itthon sportolok, nem vagyok elhízva, de ezek a dolgok, amiket felsoroltam, nem is testtömegtől függnek. Nagyon sok pénz kellenne, hogy megműttessem a mellem, hasam, nemi szervem, amire persze nem telik. Borzalmasan élem meg a kinézetem, hiába kárpótol a nehézségekért a kisfiunk. Bennem van a félsz, hogy el fognak hagyni, mert ez nem állapot, hogy szinte fizikai kontaktus nélkül élje le a hátralevő életet egy fiatal, 30-as férfi. Rajtam már csak a műtét segíthet, de ahhoz meg rengeteget kéne spórolni. Sajnos ez jelenleg nem opció, mert így is szűkösen élünk. Évekbe telne összegyűjteni egy akkora összeget, és akkor másra szinte nem is költünk, csak a létszükségletű dolgokra. Ez így nem élet.

Kezdek nagyon rámenni lelkileg, mert kicsit sem érzem jól magam a bőrömben. Most légyszi ne gyertek azzal, hogy fogadjam el önmagam, mert az itt most semmin nem változtat. Nem csak a férfiak, de még saját magam sem élvezem a szexet, akkor ezen mit lehet elfogadni? Fiatalon törődjek bele, és mondjak le róla? Mert esetemben ezt jelentené az elfogadás. A hasam/melleim látványát is nehéz lenne elfogadni, nem hogy ezt. Nem szépítem a dolgokat, az a kategória lettem, akit “bottal se”. Hiába vagyok vékony, mégis tele vagyok narancsbőrrel, striákkal, egyszerűen le vagyok pukkanva, plöttyedt, lógós mindenem. Egy vonzó testrészem sincs.

Bocsánat a kisregény miatt, de jól esett ezeket mind kiírnom magamból. Azok a nők, akik hasonló cipőben járnak/jártak, hogyan dolgozták fel ezeket a dolgokat?