Mennyire ragaszkodtok a "lányok lányosan, fiúk fiúsan" elvhez?

Ezeket most hallom először így felvetve...D:

Mi az hogy nem lehet? Ki szerint?

Nem hiszem, hogy bárki a nem alapján dönti el hány barátja legyen egy gyereknek, egyáltalán beleszól ebbe, ahogy nem csak lànyoktól várnak el házimunkát se.

Magam részéről, a fiamnak legyen rövid haja, hordjon fiú ruhát, tanuljon a férfi szerepéről az életben aztán meglátjuk. Ha ő úgy dönt rocker lesz derékig érő hajjal ám legyen. Azt írom amit szeretnék ha működne, amúgy pedig minden helyzet függő. Szeretnénk a fiunkat boldog férfinak nevelni.

Az életkor sem mindegy.

Pl egy 10 éves fiú ne hordjon fülbevalót... Mondjuk nekem amúgyse jön be, de 18 felett már erről dönthet ha akar.

A lány meg ha akar, hordhat fiúsabb ruhát, a fiú viszont ne hordjon gyerekként lányosat, mégha efelé tendálna is, nem akarnám, hogy abúzus érje az iskolában vagy az utcán emiatt.

A haj meg szerintem az teljesen elfogadott már, hogy bárkinek lehet hosszú vagy rövid haja is.

Semennyire. A gyerekem is ember, neki is van saját ízlése és saját igényei. A jó szülő nem az, aki pontosan olyanra formálja a gyerekét, amilyennek megálmodta őt, hanem az, aki hagyja, hogy a gyereke önállóan felfedezze és megélje saját magát és a saját egyéniségét akkor is, ha az esetleg nem olyan, amilyet a szülő előre elképzelt magának.

Az, hogy a gyerekemnek lehet-e hosszú haja, nem attól függ, hogy mi van a lába közt, hanem attól, hogy vállalja-e, hogy rendben tartja magának és nem nekem kell kiszedegetni belőle a gubancokat meg ilyesmit.

Fülbevalója akkor lehet, amikor úgy dönt, hogy szeretne és tisztában is van azzal, hogy lehet, hogy fájni fog a lyukasztás és hogy utána vigyázni kell rá egy darabig.

A házimunkában az segítsen be, aki itt él a háztartásban. De mivel tőlünk, felnőttektől is eleve azt látják, hogy mindenki kiveszi a részét a munkából, remélhetőleg a gyerekek is ezt fogják majd normálisnak tartani.

Barátjuk pedig annyi lehet, amennyit szeretnének. Ez személyiségfüggő, valaki azt szereti, ha minél több lazább baráti kapcsolata van, valaki pedig azt, ha kevesebb, de azok mind szorosabb barátságok. Nem én fogom megszabni, hogy a gyerekemnek milyen igénye legyen a szociális kapcsolatokra, nem is tudnám, mert ezt nem tudja senki befolyásolni. Az a szülő, aki azt hiszi, hogy ezeket a dolgokat megszabhatja, csak azt fogja elérni vele, hogy a gyereke titkolózni fog és el fog távolodni tőle.

Ezek közül a legtöbbnek az ellentettje már teljesen elfogadott társadalmilag. Én az összeset elfogadhatónak tartom, de nem tudom, mit tennék, ha a kisfiam lányos ruhát vagy fülbevalót szeretne még viszonylag kicsiként.

Egyrészt úgy gondolom, hogy ezek apróságok, nem lesz ettől maradandó károsodása, később majd meggondolja magát, ha akarja.

A probléma a társadalmi megvetés, amit kicsiként nem tud megítélni, hogy bevállalja-e, egyáltalán elmagyarázni neki a koncepciót is nehéz lehet. Ezért ezt a kettőt 12-14 éves kora előtt nem engedném meg neki.

Semennyire. Nem azért van hosszú haja a lányomnak, mert én akarom, hanem ő. Ha nem járna azzal, hogy üvöltene, mint a fába szorult és megutálna, legszívesebben ledúrnám neki tüsire, mert időnként annyira macera még a váll alá érő is.

Fiamnak pedig volt már hosszú haja, 1,5 éves koráig "növesztettük", nem zavart hogy lánynak nézik, angyali volt a szőke göndör fürtjeivel. Utána jött a nyár, praktikumból levágattuk. Ha később megnövesztené (amikor már maga kezeli), felőlem nyugodtan. Bátyámnak is volt ilyen korszaka.

Fülbevalója még a lányomnak sincs, de lehetne ha kérne. Fiamnak is megengedném, de csak tinikortól, amikor már jobban el tudja dönteni. De csak szolidat. Fültágítós marhaságot egyiküknek sem.

A házimunka közös ügy, nem nemfüggő a családunkban. Mindenki kiveszi a részét.

Barát/barátnő... Egyiküknél se örülnék, ha úgy váltogatnák a partnerüket, mint az alsóneműjüket. De nem tervezek beleszólni, csak terelni őket.