Miert nem ragaszkodik hozzám?

Figyelem a kérdést. Nekem 2 éves múlt a lányom és ugyanez a helyzet. Mostmár nagyon ritkán a nyakamba rakja a karjait és megölel vagy, ha kérek ad puszit kedvesen, de magától nem szokott.

Ő már babaként is ilyen volt, nem lehetett kézbe venni meg ringatni csak függőlegesen lehetett felemelni és magunkhoz szorítani.

Néha bánt, hogy nem szeretgethető, de közben meg nagyon okos és önálló, 1 éves kora óta végig alussza az éjszakát kb.11 órákat egyhuzamban és ragaszkodik ő csak más típus, mint én.

Kedves Kérdező!

Az én gyerekem is ilyen volt 20 hónaposan.Idegenekkel is el volt, barátkozott,a bölcsibe egy hang nélkül szokott be,mintha mindig oda járt volna.Én kb 3,5-4 éves korában lett valami változás, de azóta egy végtelen ölelgetés az életünk,aminek én nagyon örülök:-)

A kisfiam most 5 éves,de van,hogy a szobából kiabálja ,hogy:Anya,gyere ölelgetés van!!

6-os: nem rossz amit írsz, de azért a kép ennél árnyaltabb. Mintha azt mondtad volna, hogy minden matricagyerek bizonytalan kötődésű, minden önálló, leszarom típusú meg megfelelően kötődő. Ami azért messze nem így van.

Tény, hogy a jól megalapozott kötődésnek van egy olyan aspektusa, hogy amikor eljön az idő, elkezd leválni, önállóan kezdi felfedezeni a világot, egyre jobban eltávolodik a biztonságos anyától és jól érzi magát nélküle is, de van benne egy visszakapcsolás is. Mindezt azért tudja megtenni, mert tudja van hova visszatérnie. Lehet, hogy a kérdező fia, ebben a fázisban van.

De maradjunk annyiban, hogy a bizonytalanul kötődők közül is rengetegen vannak akik önállóak.

A gyereknevelésben nincs olyan végleges meg örökre elrontottam.

Hogy egy elég szélsőséges példát említsek. Barátnőmék örökbefogadtak egy 2,5 éves kisfiút, aki egész életében állami gondoskodásban nevelkedett. Azt se tudta mit jelent, hogy nem egyedül elaludni, hogy van aki vigyáz rá és figyel az igényeire. Ő ugye egyértelműen bizonytalanul kötődő, sőt... 1 éve van náluk. Rengeteget hordozták, adtak neki biztonságos testközelséget. Mára érezhető változások vannak. És remélhetőleg ez csak tovább javul. Ez persze nagyon extrém helyzet és köze nincs a tiédhez, de azt jól szemlélteti, hogy egy idősebb gyereknél is lehet változást elérni, mégha iszonyatosan szerencsétlen alapokat is kapott.

Én sokat olvasnék a kapcsolódó nevelésről. Van egy ilyen honlap is, keress rá! Ezen kívül, ami még segíthet, az Értsünk szót és az Együttérző nevelés. Az, hogy megértsd, hogy a gyerek mit mikor miért csinál. Nekem nagyon sokat segített a hiszti "kezelésében", hogy megértettem és aztán bele tudtam engedni magam a sírásmeghallgatás eszközébe (kapcsolódó nevelés egyik eszköze). De ez csak egy példa.

Ezen kívül a saját önismeretedbe fektetett munka, ami segít és nagyon fontos mindkettőtöknek.