Miért ragaszkodik hozzám ennyire miközben én csak egy ilyen senki vagyok?

Ez egy olyan ösztön, ami genetikailag kódolva van bennünk. Még azok is ragaszkodnak valamilyen szinten a szüleikhez (főleg az anyához), akik nem ismerik őket, örökbe lettek adva vagy épp bántalmazva voltak egész életükben.

Nem hiszem hogy jó kapcsolatot ok lesz a jövőben, ha most nem alakul ki egy egészséges anya-gyerek kapcsolat, sose fog, pláne ha olyanokat vágsz (most és később is) a fejéhez, hogy te nem is akartad.

Javaslom, hogy mielőbb fordulj pszichológushoz.

Ez nem csak azon múlik, hogy ki milyen jó ember, és ki mennyire tud szeretni, hanem a kémián is. A születéskor a babában és az édesanyában is olyan kémiai anyagok termelődnek, amik elősegítik az egészséges kötődést. Van, hogy ez nem zajlik le minden gond nélkül, és akkor ehhez hasonló problémák keletkeznek: nem tudsz egészségesen kötődni a gyermekedhez.

Nagyon fontos, hogy mielőbb segítséget kérj, ugyanis ilyen kicsi korban a gyerekek alapvető fejlődési folyamatokon esnek át, amelyek végérvényes traumákat és érzelmi fejlődési rendellenességeket szülhetnek ha nem zajlanak le zökkenőmentesen. A kisgyereknek nem csak jól esik az anyai szeretet, törődés, de szükségük van rá az egészséges fejlődéshez, mint a levegőre.

Gyanítom, hogy a problémád hátterében valamilyen pszichikai vagy pszichológiai gond áll, amely nem csak a gyermeked számára káros és rossz, de gyanítom, hogy neked sem jó így.

Ne haragudj!

De ki szülte meg azt a gyereket?!

Ki hordozta a szíve alatt?

Ki vállalta a felősséget érte?

TE!

Neked kéne az első számú biztos pontnak lennie az életében!

Nem állsz készen az anyaságra...

Te nem akartál gyereket...úr anyám!Nagyon rossz kezekben van az a gyerek...valami baj van ott a fejedben!

Te hány éves vagy ? 18?

Mi az a sok dolgod? Telonyonkodas?

Végül is mindegy, az a gyerek így is felfog nőni, viszont majd ha nagy lesz, te ragaszkodnál hozzá,és ő lesz az aki elhajt a francba.

Egy darabig minden gyerekben vak a szeretet, aztán majd felnyílik a szemük. Ilyenkor derül ki jól csináltuk e. Na te már most tudod, hogy nem, csak 10 év múlva is jusson eszedbe.

Nem ő kérte, hogy megszülessen.

Nem akartad, minek szülted akkor meg?

Írásodból lejön, gyűlölöd őt, koloncnak érzed.

Lelki nyomorékot csinálsz belöle, most van a legtöbb szüksége rád. Apa nem anya, ne akard mindig rásózni, nem ugyanaz.

Szívem szakad meg, mit érezhet mikor elutasítod.

Én nem látom ennyire durvának ezt sz írást, rossz pillanataimban én is gondolok ilyeneket, jó nem gyakran, de előfordul. Nem tudsz vele játszani? Nem baj, egy ilyen kicsi gyerekkel nem könnyű játszani, mert activityzni nem tud, amit meg tud az borzasztóan unalmas egy felnőttnek, vidd ki a játszotérre, játszoházba, őt az ugrálás fejleszti legjobban, te meg legalább nem vagy bezárva. Ja, apa gondolom képes vele játszani napi fél órát, na annyit én is tudnék, csak nekem napi 24-et kell.

Ha nem mész el pihenni pár órára fél napra a baba nélkül, akkor ez az állapot csak rosszabbodni fog! Beszéld meg a pároddal, vagy valakivel, hogy vigyázzon rá és mozdulj ki, jobb lesz utána.