Mit csináljak,hogy ne ragaszkodjak ennyire a 14 hónapos fiamhoz?

Azt hiszem ez már nem normális amit csinálok és neki is lehetnek ebből később nehézségei. Nem bíztam mióta megszületett a felügyeletét eddig senkire, még egy órára sem. Érzem egyre többször,hogy fáradok. Sokat vagyok vele egyedül,férjem a vírus óta még többet dolgozik,hogy legyen pénz. Éjjelente még mindig sokszor kelünk,attól hogy átaludjuk az éjszakát fényévekre vagyunk. Segítségem rengeteg lenne,a nagyszülők,sógornőm,ezer éves családi barátaink,mindenki mondja minden alkalommal hogy vigyem át pár órára,mert most már nekem is kell néha a kikapcsolódás,akár a férjemmel,akár egyedül. A gyereknek is lassan szoknia kéne,hogy nem vagyok állandóan ott. Mindig tereltem,hogy most még sűrűn szopik,most jön a foga,most szepa,most sírós stb,de ugyanakkor panaszkodom,hogy basszus egy kávét nem tudok több mint egy éve nyugalomban elfogyasztani.

Nem értem magam. Sok már 0-24ben vele,de ha belegondolok,hogy otthagyom mondjuk anyámnál összeszorul a gyomrom. Mi van ha sírni fog? És esetleg vígasztalhatatlanul? És én már hazajöttem és nem érek vissza 2 perc alatt érte.

Aki érez ilyesmit hogyan vált le a gyerekről?

Hogyan tudott kikapcsolódni pár órára úgy hogy ne a gyereken kattogjon akkor is az agya,hogy elvan-e a mamával?

A férjem szerint is nagyon ragaszkodom a fiamhoz,nem érti miért nem viszem át néha legalább a nagyikhoz és pihenek itthon picit. Igazából én sem értem.