Mit csináljak,hogy ne ragaszkodjak ennyire a 14 hónapos fiamhoz?

Én az elején eldöntöttem, hogy nem fogok olyan lenni, aki megfojtja a gyereket a szeretetével. Pár hónapos korától fogva járt aludni mamáék,dédiék, unokatesókhoz stb. Megszokta és megszerette. Ráadásul rájött arra is, hogy mindig érte megyünk. Most hó elején kezdtük a bölcsit(21 hónapos),na ettől én is nagyon féltem, hogy istenem mi lesz vele nélkülem? És tudod, hogy mi lett? Semmi. Nagyon szereti. 1 hét után már bent aludt és egyáltalán nem volt sírás. Megmondtam neki, hogy ebéd után, alvás után megyek érte és utána együtt leszünk. Megértette,mert akárhol is ott hagytuk mindig elmagyaráztuk neki, hogy megyünk érte majd. A bölcsiben széjjel dícsérik, hogy milyen kis ügyes, alkalmazkodó és önálló kislány. Örömmel megy be és szívesen marad. Úgy érzem, hogy a legjobb döntést hoztam meg azzal, hogy hagytam másokkal is lenni a gyereket,mert így könnyebben alkalmazkodott az új helyzetekhez.

Az ellenpélda a kis unokatesóim(3 éves és 17 hónapos) sosem hagyta ott sehol sem az anyjuk őket, mindenhol ott volt velük. A nagyobbik 2 évesen mamáék akart aludni,de haza kellett hozni éjfélkor,mert annyira üvöltött, hogy anya, hogy nem tudta a mama megnyugtatni. 3 évesen kezdte az ovit kínkeserves volt. 3 hónapig folyamatosan sírt és enni sem akart. Megmondtam az anyjának, hogy ő rontotta el, hogy állandóan csak ő foglalkozott a gyerekkel. A kicsivel már picit lazább. Rájött, hogy nem feltétlenül jó ez a gyereknek. A kicsi már most sokkal alkalmazkodóbb és jobban feltalálja magát idegen helyen,mint a nagy. Mondjuk ez azért a gyerek személyiségétől is függ,de leginkább szoktatás kérdése.