Anyósom fel van háborodva hogy nem megyünk gyakrabban a kicsivel. Tényleg lusta lennék hogy megmozduljak csak azért mert fiatalabb vagyok mint ő?

Ó mesélhetnék... Tipikus rossz anyós-meny kapcsolatunk van (neki soha senki nem lett volna elég jó a fiacskája mellé). Amikor bejelentettük, hogy házasodunk, kioktatást tartott, az esküvőnk végén behisztizett, hogy milyen önző pénzéhes emberek vagyunk mi, hogy nem csomagoltunk mindenkinek egy doboz maradékot, csak a markunkat tartjuk (a családom és nehány barátunk előtt), stb. Nekem ez volt az utolsó dobása. Ez 3 éve volt, azóta egy kezemen megtudom számolni hányszor voltam nála. 200 km-re él, ha megyünk, ott maradunk egész hétvégére. Nekem ez felér egy kínzással általában, annyi okoskodást végighallgatni töményen, nem egyszerű. A férjem megy egyedül gyakrabban, ha akar.

Amikor megszületett a babánk, egyszer mem hívott fel, nem kérdezte meg én hogy vagyok. Csak a férjemnél érdeklődött a babáról, de azt is csak ritkán. Sokkal fontosabb az ő gondja-baja. Már második héten kérdezgette mikor megyünk már hozzá, és hisztizett amiért azt mondtuk örülnénk, ha ő jönne el, mi nem utazunk még ennyit egy ekkora babával úgy, hogy csak sötéteben tapogatózunk mi is az "életben tartásában".

Anyukámék már a hazajövetelünk másnapján itt voltak 180 km-ről és később vettek otthonra hozzájuk is pár dolgot (pl. kis kádat, utazó kiságyat, stb.), hogy ilyeneket ne kelljen cipelnünk, ha megyünk hozzájuk. Anyu eldajkálja, beszél hozzá, játszik vele, altatja, büfizteti, mindig ott sertepertél, hogy segíthet-e

valamit körülötte. Anyósom egy szöget nem tett keresztbe, hogy láthassa az unokáját, csak hisztizik, hogy miért nem megyünk gyakrabban és több időre. Ő rendszerint csak nézi éppen mit csinálok vele és mindent leszól ez miért NEM jó így. Egyszer fogta kézbe 2 percre és még mielőtt megszületett volna kijelentette, hogy sosem fog vigyázni rá egyedül, ha mi nem vagyunk ott. Szóval ilyen a mi viszonyunk. Én már elengedek mindent a fülem mellett és ha negyedévente felkerekedünk, hogy meglátogassuk, akkor már sokat mondok.

Egyébként nem volt meglepetés, a nagyobb unokáival sincs semmilyen kapcsolata. Csendben leülnek sütizni a kanapéra és két szót nem szólnak a mamához a látogatás alatt, mintha kényszer lenne...