Nem kíváncsiak a nagyszülők az unokákra. Ti hogy élitek meg?

Sajnos az én részemről nincs senki, férjem részéről is csak anyósom és apósom, szóval így is híján vagyunk a nagyszülőknek. Ami a legrosszabb, hogy ők vannak, de még is olyan mintha nem lennének. Amikor a nagyobb megszületett akkor jöttek havonta egészen 8 hónapos koráig. Utána mi mentünk, mert hogy "már elég nagy a gyerek". Aztán mikor terhes lettem a 2.-kal, akkor nagykegyesen eljöttek karácsonykor, de ebből is vita volt, hogy miért nem mi megyünk. Nem értették meg, hogy nekünk nem egyszerű ugrálni egy kicsivel ráadásul rengeteget hánytam a terhesség elején. Aztán megszületett a kisebb, megint jöttek havonta féléves koráig. Azóta eltelt több mint 3 év és 1x voltak nálunk akkor is maximum 1 órát. Mi 2x is mentünk volna hozzájuk, előre meg volt beszélve, de utolsó percben mikor már a kocsiban ültünk 2 gyerekkel teljesen összepakolva, akkor hívtak, hogy inkább elmennének otthonról valahova, úgyhogy ne menjünk.

Férjemnek ez volt az utolsó csepp a pohárban. Eddig is fájt neki, hogy nem kíváncsiak a gyerekekre most hogy már nagyok.

A nagynál legalább néha telefonon érdeklődtek, de már az sem.

Anyósék egészségesek, aktívak. Folyamatosan járnak el együtt kirándulni, programokra. Anyós 4 órában dolgozik csak. Szóval nem értem miért mondják, hogy nincs idejük.

A gyerekek előtt mi mentünk mindig hozzájuk, rengeteget segítettünk (kerítésfestés, padlás rendbetétel stb). Kicsit úgy érzem, hogy mivel mi nem tudunk most annyit segíteni a gyerekek miatt, mint régen, így lesz.rnak.

Akiknél szintén ez a helyzet, hogy élitek meg? Sokszor majd elsírom magam, amikor nagymamákat látok kisgyerekekkel a játszótéren vagy boltban. Sajnálom a gyerekeimet, hogy ez nem adatik meg nekik.