Nem érti a gyerekem a válásunkat, ebből folytonos vita, veszekedés van, mit tegyek?

Szia!

Én is gyerek vagyok még, ezért ne vedd kézpénznek amit írok, csak tapasztalat. Az én szüleim is elváltak, nekem az segített amikor az apám elmagyarázta, hogy evvel nem fog változni semmi. Azt mondta, hogy apa és anya ugyan olyan boldogak mint ez előtt csak most külön élnek. De láthatom mind a kettőjület amikor csak akarom, csak mostmár nem éreznek úgy mint eddig.

Tényleg butaság azt mondani a gyereknek, hogy nem szeretitek már egymást. Ehelyett sokkal jobb, ha azt mondod, hogy anyának és apának jobb már, ha külön házban élnek, mert együtt nem olyan jó, mert olykor összevesztek. Rájöttetek, hogy mégsem illetek össze, nem vagytok egymásnak valók, boldogabbak vagytok külön, mint együtt, ilyesmi. A nemszeretés túl negatív neki, aki mindkettőtöket szeret. Megértem, hogy a férjed ellennevelést lát ebben.

A 2.5 évesekkel ügyesen kell kommunikálni, mindent komolyn vesznek. Nálunk a váltásokkor egy időben mindig úgy köszönt el az anya a gyerektől, hogy "nagyon fogsz hiányozni", mindezt ilyen sajnálkozó, szomorú hangon, a 2.5 éves gyerek pedig állandóan azon aggódott, hogy "anya szomorú, mert nem vagyok ott", és ez azért megnehezítette az életét (fele-fele időt voltunk vele). Pedig semmi direkt galádságot nem követett el az anya, csak éppen nem okosan, nem a gyerek lelkivilágára figyelve kommunikált. Én mindig úgy köszöntem el tőle, hogy "Érezd jól magad, kicsim!". Nem mindegy. De nem haragudtam az exre ezért, tudom, hogy nem akart rosszat, megbeszéltük a dolgot, és finomított a kommunikációján. Néha nem is gondolná az ember, milyen súlya van a szavaknak a gyerekek lelkében.

#6

Az se jó, ha azt mondja, hogy túl sokat veszekednek és azért, mert a gyerek azt is negatívan veheti, hogyha összeveszik anyával vagy apával, akkor tőle is elköltöznek.