Akinek külföldön dolgozik a férje és egyedül van otthon a gyerekkel, az hogy bírja?

Nem 2-3 év kell ahhoz max fél év munkaviszony és utána kereshet egy kiadó lakást nektek és irány Hollandia.

Én 8 hónapot voltam külön paromtol .ki bírtam pedig 3 gyerekek maradtam otthon.

Míg férjem Németországban dolgozott.adig is kerestem lakásokat ma már Németországban élünk mindannyian .

Ja és kibirtam mert ki akartunk költözni egy jobb élet miatt én a gyerekeim érdekét néztem hogy jobb helyen nőjének fel .

Jobb életkörülmények legyenek több pénz stb .

Férjem is dolgozói szálláson lakott 8 hónapot.ki bírta gyűjtötte pénzt a lakásbérlésre .

Hát.. Őszinte leszek pokoli nehéz.

3 gyerek van, ebből 1 közös, 1 éves. Párom kamionozik, csak hétvégén van itthon jó esetben, de sokszor megszívja, hogy hétvégén is kint ragad. Ebben a hónapban pl csak 1x láttam :(

És sajnos lemaradt arról, hogy a kicsi elkezdett járni.

Emellett mindent én csinálok az égvilágon. Iszonyatosan nehéz, ráadásul a lányok problémásak emellett.

Nem tudom meddig tervezitek így, de fel kell kötni a nadrágot. Ja és az ezzel járó magányról már nem is beszélek (nincs senkim, rokonok se barátok).

Mi először gyerek nélkül ketten voltunk külföldön.Aztán amikor terhes lettem már csak párom.3 évet csináltunk végig úgy, hogy apa ha tudott hazajött.Ebben benne volt az első covidos év is, amikor nagyon nehéz volt jönni menni.Úgyhogy úgymond egyedülálló voltam.Nagyon nehéz.Viszont ha erős a kapcsolat és tudjátok miért csináljátok akkor a miértek tarthatják mindegyikőtökben az erőt.Mi épp a covidos mizéria miatt döntöttünk úgy, hogy ezt így tovább nem csináljuk.Az utolsó fél évben 1x jött csak haza.Teremtettünk annyi tartalékot, amit itthon nem tudtunk volna összehozni.Persze valahol nem éri meg.Én pld rengeteg videót készítettem a gyerekről, pont azért hogy minél több olyan dolog legyen amit lát.Ennek ellenére mindig minden új dolog épp akkor jött mikor ő is itthon volt:)

Fél,1-2 évet ki lehet így bírni, nagyon fárasztó, nagyon sok a nehézsége de amúgy csapot papot itthagyni és kimenni a bizonytalanra sokkal nehezebb lenne nektek babával.Úgyhogy teljesen érthető hogy nem így indultok neki.

Ha belevágtok kitartást!

Részemről annyi előnyöm volt, hogy a munkám nem helyhez kötött, így tudtam jönni-menni párommal, akivel elégedettek voltak a kinti megbízók és ajánlottak neki munkát.

Ám akárki mást nézünk az ismeretségi köreinkben, mindenki idővel csatlakozott párjához, mielőbb ahogy csak lehetett.

Főleg, ha kisgyerek volt/van a képben.

A külön élésnek számos hátránya van. Az érzelmektől az anyagiig.

Lehet megkeresne pl 600-800ezret párod, de a megélhetést 2 irányba megy, holott mehetne 1 irányba ha együtt lennétek.

Átlag magyarhoz képest tény, jobb lenne, de mit sem ér, ha hiányozni fog ő, a gyerekek biztos lefárasztanak, érkező gyerkőctől az alvás hiányai is rá fog tenni lélekben minderre.

Érzékenyebbé válsz, nem tudom mennyire tudod kontrollálni magad stressz és érzelmek közepedte, ami kisebb-nagyobb mértékben a gyerekekre is hatni fog.

Ez lelki gondokat okozhat bennük akár tudat alatt is.

+az apjuk hiánya, kötelékhez kell a fizikai jelenlét is.

Főleg kisbabának.

(pl én kicsi koromban apu hasán tudtam jókat aludni babaként)

A sok pici apró, ám jelentős kontakt fontos.

Nektek kell tudni, dönteni.

Ez csak véleményem, elvem és ismerősök tapasztalatai összegezve röviden.

Mérlegeld a dolgokat ha itthon

is jol eltek nem tartoztok akkor ne...

De ha vannak adòssàgok, agyalni kell mit egyetek az utolsò napokon a hònapban stb... Akkor menjen pàrod és pròbàljatok anyagilag összeszedni magatokat.

Én úgy vagyok vele, szép dolog a szeretet meg az önérzetesség de a gyerekemnek azt mondani, olyan dologra ami a màsiknak természetes, hogy nincs rà pénz.... Szerintem ez borzalmasabb mint az hogy ritkàbban làtja az apjàt.

Nektek kell tudni mit akartok. Ha az a cél, hogy később Hollandiában éltek, akkor alapozza meg ott az életet, és amint tudtok, menjetek ti is utána. Ha nem ez a cél, akkor ne. Most fog megszuleteni a baba, gyakorlatilag kimarad a gyereke első éveiből. Három hetente egy hét, és csak az látná, hogy megint mekkorát nőtt ez a gyerek.. A külföldi lét önmagában is meg terhelő, és neked is az lesz a gyerek születése utáni időszak. Első baba, rengeteg mindenhez kell hozzászokni, talán szülés utáni depresszió is lesz (független attól mennyire örülsz a gyereknek) stb stb. Ezer meg egy okot tudok a nem mellett, és csak egyetlen egyet az igen mellett: ha hosszú távon is Hollandia a cél. Viszont, ha soha nem életetek meg külföldön, ez is csalós lehet. 4 évig éltem Svájcban. Azt hittem mikor kimentem, h ott fogom leélni az életem. Egy év után már alig vártam, hogy osszeszedjek annyit, amennyi az alaphoz kell itthon. Nem ecsetelem miért, nem Svájc miatt, ezt csak az érti, aki lakott huzamosabb ideig külföldön, és nem azok kevesekhez tartozik, aki nem érzi ezt. Nem tudom pár mondatban ezt megfogalmazni, és nem is tudnám úgy, hogy az is megértse, aki sosem lakott külföldön. Nem csak a honvagyrol van szó, ez több. De ez úgyis csak akkor jön ki (vagy nem) ha kint él az ember.

Szóval :mi a hosszú távú cél? Ha nem Hollandia végül, akkor mennyi ideig lenne kint? Az nem válasz, h amíg elég pénz nem lesz. Sosem lesz elég, mert mindig kell majd erre meg arra. Nagyon könnyű évekig benne ragadni abba, hogy na meg erre, na meg arra gyűjtünk aztán hopp hopp elment jó pár év, a gyerek megnőtt, a házasság szerencsés esetben ellaposodott, rosszabb esetben tönkrement. Én meg család alapítás előtt voltam kint és őszintén el sem tudnám képzelni (illetve el tudom, de nem akarom) milyen lenne, ha a férjem kint lenne, én meg a gyerekeink meg itthon.