A férjem egy szó nélkül elhagyott, hogy éljek 3 gyerekkel egyedül? Mi lesz most?

Három közös gyerekünk van, 8 és 6 évesek a nagyok, a kicsi fél éves.

Igaz, hogy a 3. baba óta kicsit eltávolodtunk egymástól, de nem gondoltam katasztrofálisnak a házasságunkat. Az utolsó terhességem sokkal jobban megviselt, a szülés is komplikációkkal teli volt és az utána való regenerálódás sem ment olyan könnyen, mint az előző két gyereknél. Az elején bajlódtunk a szopizással, hasfájással, 4 hónapig 2-3 órákat aludtam éjjelente. Napközben sem tudtam sokat pihenni, de próbáltam a maximumot nyújtani minden helyzetben. Erre két napja közölte, hogy már 9 hónapja van valakije (tehát már a terhességem alatt is megvolt), és hogy költözik, a maradék cuccaiért a hét folyamán visszajön. Könyörögtem neki, hogy beszéljük meg, vagy mondjon már legalább valamit, hogy egyáltalán miért?! Azt mondta, hogy ez már nem működik, felesleges erőltetni, ő nem boldog itt és talált valakit, aki mellett az lehet. Meg hogy ez nem ellenem, vagy a gyerekek ellen irányul, de így nem bír élni. Közben a két nagy folyton kérdezi, hol van az apjuk, mikor jön már haza (azt mondtam, munka miatt utazott el).

Fogalmam sincs, mit kezdjek magammal, hogy próbáljak a felszínen maradni. Közben megtaláltam azt is, akire "lecserélt". Hát mit ne mondjak... Fele annyi idős, mint a férjem, egyetemista, a legtöbb képén úgy pózol bikiniben, vagy bundában (évszaktól függően), mintha egy címlapon lenne. Nem értem, hogy hogy érezheti azt, hogy vele jobb lenni, mint a családjával.

Ráadásul van két hitelünk is, itt van a ház. Nem tudom, hogy zajlik egy válás, vagy mi lesz. Egyedül nem tudnám fizetni a gyerekek iskoláját, különórákat, sportot, a házat és még el is tartani magunkat. A szülés előtt dolgoztam, van hová visszamennem majd, de nem keresnék annyit túlórával sem, hogy gond nélkül megéljünk. Akkor meg ki hozná-vinné a gyerekeket, ki rendezné őket... A szüleim vidéken élnek, nehezen közlekednek már, nem tudnának segíteni.