A férjem egy szó nélkül elhagyott, hogy éljek 3 gyerekkel egyedül? Mi lesz most?
Három közös gyerekünk van, 8 és 6 évesek a nagyok, a kicsi fél éves.
Igaz, hogy a 3. baba óta kicsit eltávolodtunk egymástól, de nem gondoltam katasztrofálisnak a házasságunkat. Az utolsó terhességem sokkal jobban megviselt, a szülés is komplikációkkal teli volt és az utána való regenerálódás sem ment olyan könnyen, mint az előző két gyereknél. Az elején bajlódtunk a szopizással, hasfájással, 4 hónapig 2-3 órákat aludtam éjjelente. Napközben sem tudtam sokat pihenni, de próbáltam a maximumot nyújtani minden helyzetben. Erre két napja közölte, hogy már 9 hónapja van valakije (tehát már a terhességem alatt is megvolt), és hogy költözik, a maradék cuccaiért a hét folyamán visszajön. Könyörögtem neki, hogy beszéljük meg, vagy mondjon már legalább valamit, hogy egyáltalán miért?! Azt mondta, hogy ez már nem működik, felesleges erőltetni, ő nem boldog itt és talált valakit, aki mellett az lehet. Meg hogy ez nem ellenem, vagy a gyerekek ellen irányul, de így nem bír élni. Közben a két nagy folyton kérdezi, hol van az apjuk, mikor jön már haza (azt mondtam, munka miatt utazott el).
Fogalmam sincs, mit kezdjek magammal, hogy próbáljak a felszínen maradni. Közben megtaláltam azt is, akire "lecserélt". Hát mit ne mondjak... Fele annyi idős, mint a férjem, egyetemista, a legtöbb képén úgy pózol bikiniben, vagy bundában (évszaktól függően), mintha egy címlapon lenne. Nem értem, hogy hogy érezheti azt, hogy vele jobb lenni, mint a családjával.
Ráadásul van két hitelünk is, itt van a ház. Nem tudom, hogy zajlik egy válás, vagy mi lesz. Egyedül nem tudnám fizetni a gyerekek iskoláját, különórákat, sportot, a házat és még el is tartani magunkat. A szülés előtt dolgoztam, van hová visszamennem majd, de nem keresnék annyit túlórával sem, hogy gond nélkül megéljünk. Akkor meg ki hozná-vinné a gyerekeket, ki rendezné őket... A szüleim vidéken élnek, nehezen közlekednek már, nem tudnának segíteni.
válasza:Kitartást kívánok neked és sok erőt.
Kopaszd meg amennyire csak lehet!
válasza:Én ugyan csak egy gyerekkel, de pontosan így jártam. Nem foglak áltatni, villámgyorsan el fog tűnni a gyerekek életéből. Az aktuális kis barátnők meg majd folyamatosan cserélődnek. Ügyvédet mihamarabb, tényleg napokon belül, ha te adod be a válást a te indokaiddal, előnyben leszel a tárgyaláson.
Én anno hazaköltöztem a szüleimhez a gyerekkel, amíg 2 éves lett, utána visszamentem dolgozni. (Közben szereztem meg a jogsit, meg kicsit összeraktam magam.)
válasza:Tényleg nem érted, hogy miért hagyta el a családját azért a fiatal (a leírásod alapján) bombázó csajért? Akkor elmondom:
1. Az ő mellét csak a kedves férjed szopikázta eddig, nem egy megereszkedett tejeskanna áll rendelkezésére, amit három gyerek már szétgyalázott
2. A lába közt sem egy kikopott síugró sánc van, hanem egy szűk, feszes, kívánatos testrész
3. Fiatal, friss, vidám és szerelmes.
Te, elmondásod szerint, folyamatosan bőgtél a harmadik gyerek miatt. Szerinted mi a jobb? Melyikbe lehet belefáradni és úgy érezni, hogy megfulladsz? Egy nehéz terhességes depressziós elhasznált anyukába vagy egy fiatal, szép, aktív és vidám nőbe? Miért maradt volna egyáltalán veled, ha van más választása?
Attól, mert neked lehúzták a rolót, attól még neki nem. Megértem a férjed, én is menekültem volna a helyében.
Amúgy a középső gyereked 6 éves, a kicsi fél. Miért nem mentél vissza dolgozni a középső 3 éves korában, mint a normális emberek? Mit meresztetted otthon 2 évig, a bőven ovis korú gyerekeid mellett? Megértem, hogy kétségbe vagy esve. Lehetsz is, így sehova nem fogsz kelleni, hogy majd' 10 éve dolgoztál utoljára. Szar ügy...
válasza:23.
Ritka egy szánalmas ember vagy. Tudod nem minden nő lakódik le, ráadásul kompletten a csaláďját dobta egy fiatal nuni miatt, aki ugyancsak öregszik, sőt kedves apuka sem lesz a korral fiatalabb. Kedves kérdező ne vedd magadra, így csak a szánalmas, 0 felelősséggel bíró emberek gondolkodnak, de az idő téged fog igazolni.
válasza:23-as ha úgy gondolkodunk mint ahogy te, akkor ugye a férfiák sem csinálnak semmit egész nap csak meresztik a s*ggüket?
A nő feláldozza magát a családért, a testét az életét mindent. A férfi pedig az idejét, erejét. Ja és a férfi is öregszik...
válasza:Ugyan, kedves utolsó két momzilla. :)
Én nagyon jól elvagyok, köszönöm, semmit nem tudtok rólam, nyilván nem tudjátok a felelősségtudatomat. De nem baj, fröcsögjetek csak, máshoz úgysem értetek.
Ha nem lenne lehasználva mamucika, akkor apuka nem hagyta volna el. Azt kéne megérteni, hogy ez a másik félnek sem öröm-bódottà, és nyliván nem így tervezte. Oka volt annak, hogy elhagyta anyukát. Fepis, leharcolt, öreg lett. Neki ez nem kellett, ezt el kell fogadni. :)
A másik dolog, nyilván apuka nem a hátsóját mereszti, tekintve, hogy eltartja a famíliát. Tudtommal, anyuka 3 évig, amíg a törvény is előírja, otthon volt a gyerekkel, és feláldozta a blaaablablablablaaa... szóval, jah, lelustulta a 3 évét, és utána. Egy óvodás korú gyermek mellett miért is nem takarodott vissza dolgozni?!
válasza:23-26: tudsz olvasni?
"A szülés előtt dolgoztam, van hová visszamennem majd"
Semmit nem tudsz a kérdező életkoráról, kinézetéről, esetleges depressziójáról. Lehet, hogy fél éves baba mellett nem úgy néz ki, mint egy topmodell, de még ez is csak feltételezés. Lehet, hogy pár év múlva jobban fog kinézni, mint a csini egyetemista csajszi. (Én két gyerek mellett kezdtem el sportolni meg jobban odafigyelni magamra, jobb az alakom, mint a gyerekek előtt, a melleim stb. kb. ugyanolyanok, és nem voltam/vagyok depressziós. Ilyen is van ám.) De ettől függetlenül, most komolyan, milyen férfi az, akinek csak ez számít, és képes otthagyni a feleségét ebben a helyzetben, fél éves babával?
Köszönöm a válaszokat! Valaki írta, hogy úgyis visszafog jön, és hát igen, ez be is következett (volna).
2 napja felhívott, hogy beszélni szeretne velem, és hogyha nem bánom, négyszemközt, gyerekek nélkül. Azt hittem a válásról, de nem. Mondta, hogy bánja már az egészet, hirtelen felindulásból ment el, nem is tudja, hová gondolt. Én abban a pár napban a poklot jártam meg, azt próbáltam kitalálni, hogy éljük ezt túl. Szóval mondtam neki, hogy nem. Lehet nehezebb lesz egyedül, de nem a bizonytalanságban fogok élni, attól tartva, hogy vajon mikor hagy el újra, vagy ha késik itthonról 20 percet, vajon azért, mert mással van?!
Én nem akarok vele veszekedni, meg ordítozni egyáltalán, az igazamat sem akarom bizonygatni. De azért annyit elmondtam neki, hogy ne áltassa magát azzal, hogy szerelmes lenne akár belém, vagy a szeretőjébe, mert akit az ember szeret, azzal ezt nem csinálja meg.
válasza:Kedves Kérdező!
Szerintem jól döntöttél, és őszintén a legjobbakat kívánom neked!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!