Megszeretni egy nevet, ami nem tetszik?

24-es: javaslom, hogy tájékozódj az identitás kialakulásáról. Pl.: [link]

Továbbá: érdemes a gyereket emberszámba venni már újszülött korától. Hidd el, kifizetődő. 23-as voltam

"nem botrányos, fonetikusan leírt romák körében elterjedt név, hanem közismert, viszont okkal nem népszerű"

Azért gondolom, hogy csak nem divatos. Mondjuk engem pont nem zavarna, mert szeretem az ilyen neveket, inkább, mint egy ezredik Emma, Hanna, Anna, Léna, Zoé... (bár azokkal sincs semmi bajom, csak nem azt választanám). De ezt csak azért írom, hogy még lehetnek rajtam kívül ilyen szülők, tanárok vagy bárki, ezért nem aggódnék, hogy jajj, mit szólnak, ha Mária, Rozália, Edit, Irén vagy Teréz marad. Annyiféle ízlés van, nem lehet mindnek megfelelni. Az ő kortársai pedig nem kötnek már hozzá lassan dédmamákat se, nem lesz ilyen "előítéletük", hogy öreges vagy száz éve szerepelt egy reklámban. (Kivéve persze, ha ilyen Orália, akkor nem kérdés, hogy jobban jár egy újjal.)

Jó ötlet a második név, de a gyerek még 1-2 évig csak azt fogja érteni, hogy hogyan hívjátok, nem azt, mi van a papírjain. Tehát akármiért is szólítjátok másképp, azt fogja csak érzékelni. Én inkább azzal értek egyet, hogy ahhoz már viszont elég nagy, hogy sok lesz neki így is a változás. Én is megkérdezném, hogy szeretné, hogyan szólítsuk. Vagy akár ez a második név is lehetne olyasmi, amit ő választ (mondjuk ajánljatok fel egy nagy adag olyat, ami nektek is tetszene - mert megértem azt is, hogy nem akartok lemaradni erről az élményről sem, hogy nevet adhattok). De ha szeretné a sajátján hívatni magát továbbra is, inkább megpróbálnám elfogadni. Pár hónap és biztos vagyok, hogy őt fogjátok hozzá kötni és megszeretitek.