Visszafordíthatatlan ez a kiabrandulas?

Nálunk ugyanez a helyzet.

Tervezett gyerek volt, gyerekvállalás előtt volt hogy besegített a házimunkába (én is dolgoztam), de a főzés mindig az én feladatom volt, a többit felosztottuk kinek mikor mihez van kedve. Aztán mikor táppénzre mentem 30 hetesen onnantól minden rám maradt, nem nagyon csinált semmit, de úgy voltam vele, hogy végülis ő jár dolgozni, én meg itthon vagyok egész nap, mégha nagyobb is a terhem megcsinálgatom. Mi is megbeszéltük, hogy mindketten rendesen kivesszük a részünket a gyereknevelésből, mikor megszületett a kicsi jobban odatette magát, együtt fürdettünk, pelenkázott, foglalkozott vele, de ahogy telt az idő szép lassan minden rám maradt. Most 14 hónapos a kisfiúnk, de azon kívül, hogy munka után a telefonját nyomkodja semmit se csinál. Ha valamire megkérem a gyerek körül vagy nem csinálja meg, vagy még ha meg is csinálja rinyál közben, hogy nekem jobban megy.. nem etet, nem altat, nem pelenkáz, nem fürdet, nem játszik a gyerekkel, ha megkérem este, hogy legalább a cumisüvegeket mossa már el, akkor is csak a panaszkodás jön, hogy minden este vele mosatom el... Többször beszéltem már vele erről, volt hogy szépen, volt hogy már idegesen, de akkor csak jön a mártír szöveg, hogy szar apának tartom.. nem tudom mi másnak kéne tartanom, ha egyszer az.

1. Lépés. Mikor gyerek alszik leület és így nyíltan elmondod mi van és mit vársz

2. Lépés csökkented a vele való törődést, no sex, gyorsabban keszíthető kaja stb.

3. Egy időre elmentek szüleidhez, haverhoz hátha eszbekap

4. Válás, ujrakezdés

13# egyetértek hogy határozottan kell mondani de azzal nem hogy milliószor. Következmények kellenek. Ezerszer elmondja de aztán minden kedvére tesz pont le fogja szarni.

Faszinak meg kell tanulni hogy a sex a takarítás és a meleg kaja nem JÁR , azt ki kell érdekelni azzal hogy részt vesz a gyereknevelésben

Te választottad ezt az embert. Miért vállaltál vele gyereket ha nem is ismered ehhez elêggé? Miért nem beszéltétek meg gyerekvállalás előtt ? Miért nem tudtad, hogy milyen a hozzàállása a KÖZÖS gyerekkel kapcsolatos feladatok elvégzéséhez? Hogy milyen mintákat hozott otthonról, az 1 dolog. Az embernek felnőttként már saját személyisége, saját véleménye, saját döntései vannak, tudnia kellene mi a helyes és mi nem az. Még akkor is, ha azt látta otthon, hogy anyu gürcöl a közös gyerek körül egyedül, viszi a házimunkát, apu meg dolgozni jár, hazahozza a pénzt és aztán a kanapén növeszti a seggét, anélkül, hogy a saját gyerekével érdemben foglalkozzon.

Legközelebb jobban gondold meg kitől szülsz gyereket.

Most már sok választásod nincs. Bizonyos szempontból mindenképpen egyedül neveled fel.

Leülhetsz ugyan vele komolyan beszélni erről, hogy kötelessége a gyerekéről gondoskodni, de amilyen az alap hozzáállása, ez szerintem nem fog érdemben megváltozni. Szakíthatsz is vele, de akkor elzárod a pénzcsapot részéről, max gyerektartásra számíthatsz, és ez esetben is ugyanúgy egyedül fogsz gondoskodni a gyerekről ahogy most, de az anyagi helyzeted és a családi állapotod változik meg. Viszont ebben az esetben idővel találhatsz normális párt, aki szeret, és lelkiismeretesebb, felelősségteljesebb, és talán többet fog törődni a gyerekeddel mint a saját apja, aki lényegében most csak a pénzmag/spermadonor szerepét tölti be az életében.

Ezt a gyerek előtt! kell megbeszélni, plusz nehogymár ennyire ne ismerd a párodat.

Az én barátom is mondogatja hogy jaj, majd ha lesz gyerekünk- én meg pontosan tudom, hogy nem fog felkelni hozzá, nem segítene a baba körül, és megőrülne amikor a kétéves pl rajta lógna.

Szóval nem, nem lesz közös gyerekünk (nem baj egyébként, csak én látom azt amit ő nem is akar).

Bocs, de akik itt írják, hogy bEsZéLnI kElLeTt VoLnA, mégis miről? Itt nem arról van szó, hogy anyukát meglepetésként érte, hogy ő marad gyeden és nem a férje. Igen, arról valóban kell beszélgetni, hogy ki hogyan képzeli el mondjuk a karrierjét a baba mellett (mert itt ugye több jó megoldás is létezik, közösen kell kialakítani a megfelelőt), de ez nem az a kérdés, ahol ez lenne a probléma. És még van persze többtucatnyi kérdés, amit szintén jó egy kicsit körüljárni (nevelési stílusok, életmód, kommunikációs kérdések), de ez speciel nincs köztük. Majd persze, le kell csücsülni a férjjel, és szépen letisztázni, mint egy óvodásnak, hogy a gyereket, akit tudatosan és szívből vállalt (1) nem rakja ki a Tajgetoszra (2) nem hagyja éhen halni (3) nem dobja bele a folyóba (4) megfelelően ellátja abban az időben, amit otthonában tölt, és ugyanolyan mértékben kiveszi a részét a neveléséből, mint a másik szülő. Ha a párom kimondja, hogy ő bizony szeretne gyereket vállalni, majd pedig védekezés nélkül szexel velem, akkor természetesen tudom, hogy a fent említetteket mind elfogadja és beleérti ebbe az állításába, hiszen ezek a legalapabb alap dolgok. Ez nem olyan kérdés, amit lehet így meg úgy csinálni és mindkettő jó. A kérdező férje valószínűleg nem 13 éves, felnőtt ember és nem értelmi fogyatékos, tehát tudatában volt, hogy milyen kötelességeket vállal be, amikor utódot nemz (tudva és akarva).

Nyilván nehezebb úgy belevágni a gyerekvállalásba, hogy nem kapott megfelelő mintákat, de felnőtt emberként minden lehetősége megvolt arra, hogy utánaolvasson a dolognak, konzultáljon szakértőkkel vagy egyszerűen csak PRÓBÁLKOZZON. A kérdező nem lenne ennyire kiakadva, ha legalább az igyekezetet látná a párján, de azt, hogy még csak ez sincs meg, azért ne magyarázzuk már azzal, hogy "apu nem szeretett eléggé, brühühü". Nyilván sajnálom, ha így történt, de ez nem mentség arra, hogy ő se foglalkozzon a saját gyermekével.

Kérdező, én is azt javaslom, hogy ülj le egyenesen a férjeddel, és mondd meg neki, hogy ez így nem mehet tovább. Ne próbálj köntörfalazni, vagy elkenni a dolgot szerintem, pláne ne utalgass, mert így láthatóan nem veszi az adást. Érzékeltesd vele, hogy a kapcsolatotok komoly válságban van, és ha sürgősen nem változtat, akkor ennek így vége lesz.