9hónap alatt előfordulnak olyan gondolatok, hogy valaki mégse akarja a terhességet, beparázik hogy visszafordíthatatlan az egész?

10-14.hét között többször is,de egyik napról a másikra elmult :)

Nekem már 6 hónapos a kislányom és imádom. Mégis vannak olyan napok (főleg mikor egész nap sír) hogy arra gondolok hogy kellett ez nekem.. Utána gyorsan elmúlik ez a gondolat mert szereted a gyereked, de azért csak emberből vagyunk :)

Masodik gyerekkel vagyok terhes, sajnos, sokszor elojon a gondolat, tervezett baba, de kozben a parkapcsolatom hirtelen megromlott (reszben miattam is, de ebbe nem mennek bele)...

Első gyerekkel nem éreztem ezt,most a másodikat szeretném,de félek is belevágni pont amiatt,mert félek ettől az érzéstől...

Nagyon rég szerettünk volna babát, aztán amikor már ott volt az életünk, bele is vágtunk és elsőre összejött. Ollyan 5 éve biztosan az volt a kis dédelgetett világunk, hogy milyen szuper lesz, ha végre... És mégis, teljesen random időközönként - bár főleg akkor, amikor már napok óta hánytam - egy pár percre lefagytam, hogy eztmégishogygondoltuk, nincs visszaút, el fogjuk rontani, át fogja alakítani az életünket (amit egyébként 99%ban otthon töltöttünk a baba előtt is). Aztán ahogy jöttek, el is múltak, a nagyobb gyerekünk már 3 éves, a kicsi 1 és minden nap örülünk mindkettejüknek. Nekem az orvos azt mondta, normális, és főleg a hormonok a hibásak, de ha aggódom miatta, beszéljek egy pszichológussal.

Elsö baba, mindennap rámjön ez, pedig még csak az elején vagyunk. Aztán arra gondolom, hogy majd lesz valahogy,csak éljem túl, ne vágjanak, ne repedjek, és ne fájjon nagyon. :(