Császárosként kötelező depresszióba esni vagy velem van a baj?

Egy éve szuletett kislányunk a 35. héten. Minden előzmény és problémamentes terhességet követően levált a lepeny. Az a fajta szules volt ami a kórházakban mindent borít. Borzaszto sok ember aki körülötted tesz vesz, konkretan tépik rólad a ruhát h mihamarabb a műtőbe érjünk. Altatás volt, nem volt ido érzésteleniteni. Aznap este tudtam meg miutan magamhoz tértem hogy par percen mulott mind a kettőnk élete. Nemhogy arany ora semmi sem volt. 16 ora utan lathattam elsonek a lányom.

Par hetig ezután azert fajt a dolog. De a csaszar lelkileg sosem. Az fajt hogy lenyegeben nem volt szules élmény mert nem voltam magamnal, hogy nem lattam megszületni a gyerekem. Hogy majdnem meghaltunk. Hálás vagyok a csaszarert. E nelkul mar nem lennénk.

Na mar most szinte mindenkitől, de leginkább csaszaros anyukától hallgatom hogy Jajj Te milyen eros vagy, hogy biztos sokat jartam szakemberhez (nem jartam), hogy ezt milyen nehez feldolgozni. Többen furcsán néznénk ram hogy en jol vagyok.

Kérdem en tenyleg kotelezo depisnek lenni csaszar utan? Pl egyik baratnomnek 2. Programozott császára volt. Minden szepen alakult naluk, tobb órás aranyora, irtó jo orvosok, es megis azt mondja ki van a lelke a császártól. Pedig tudta mi vár ra es ez lesz a vege.

Mintha a csapból is az folyna csaszaros vagy, szar vagy, legyél lelki beteg.

A lányomnak most volt szüli napja, es meg most is azzal jonnek nekem hogy ha megsem lennek jol menjek el pszichológushoz… azt hiszem mostmar ez kiverte a biztosítékot 😅

Vagy azert kellene elmennem mert jol vagyok? 🤔