Császárosként kötelező depresszióba esni vagy velem van a baj?

Szerintem már kezd átesni a ló túloldalára ez a császár-nemcsászár téma. Eddig az volt, hogy a császárosokat lenézte a közvélemény a “te nem is szültél” szöveggel. Ezen a császárosok annyira kiakadtak(joggal), hogy annyira elkezdte mindenki felmagasztalni a császáros anyukákat, hogy most már kb. ott tartunk, hogy ciki hüvelyen keresztül szülni, az már snassz, azt már mindenki tudja, az nem is fáj, bezzeg a császár, mert a műtét meg hogy utána. Ők az igazi hősök, mi akik természetes úton szültünk, mi csak kipottyantottuk, aztán szevasz.

Bocsánat, ha bárkit megbántok ezzel, nekem tökéletesen mindegy, hogy ki hogy hozza világra a gyerekét, és minden elismerésem tényleg azoknak, akik egy 20 centis friss vágással a hasukon ugrabugrálnak az újszülöttjük (és akár a nagyobb gyerekeik) körül, de már nevetséges, ahova kezd fajulni ez az egész. Már kb. én érezzem sz.rul magam, amiért komplikáció nélkül sikerült szülnöm.

Van egy ismerősöm, 2 éve szült császárral, élnek és virulnak mindketten, már várja a másodikat, de a mai napig szinte minden nap osztja meg facebookon a császáros cikkeket, mindenhova odakommentel, hogy jaj igen a császár, az aztán fú. Nemár…

Én császárral szültem és az orvosok az sztk-n úgy kezeltek mint egy darab szemetet amiért nem természetesen szülök. Pedig nem kis szem problémám volt,hanem ideggyógyászom javasolta agyi ciszta miatt. Mindenesetre úgy aláztak mindenhol ahogy csak lehet, mert a szentvtermészetes szülés. Aztán sajnálkoztak,hogy majd a következő természetes lesz... közöltem akkor is ciszta lesz a fejemben szóval kizárt a természetes és köszönöm így is teljes értékű anyának érzem magam.😉 Most a természetes a divat mert igyekeznek ellensúlyozni a régi ok nélküli császarokat( ja és ezt a divat dolgot az orvosom mondta, hogy ez az eljárás mert erre kap támogatást az intézmény hogy természetes szülés párti...)

Azóta sem élem meg traumaként a császárt,pláne nem érzem hogy ne szültem volna😮‍💨 az ilyen drámázást egy komplikáció mentes császár és kedves nővérek mellett nem értem.

23-ra:

Azért döbbenetes, micsoda lepra kórházak vannak ebben az országban, ahol egy orvos nem fogadja el egy másik szakorvos szakmai javaslatát ebben a kérdésben. Nem te találtad ki, ott a másik szakorvos javaslata, vitatkozzon vele. Neked meg jár a normális hangnem, ha erre képtelen, menjen el vágóhídra hentesnek, ne kismamákkal foglalkozzon. Én kb. ezt mondtam volna neki.

26-os vagyok .Szerencsére nem volt hosszú a vajúdás, de annál gyötrelmesebb. Igazából nem tudom, hogy mennyire voltunk veszélybe, mert a szülésznőm folyamatosan nyugtatott, de gondolom nem véletlenül lett egy sikertelen érzéstelenítés után altatás. Abban szerencsések voltunk, hogy volt aranyórank hármasban, hosszabb is lehetett volna, de a férjemnek mennie kellett haza a 3 éves nagylányhoz.

Persze, ezeken túl kell lépni. Az első néhány hónap hormongőzös állapota után nekem is jobb lett. 😃 Kitartást mindannyiunknak, bárhogy is szültünk, vagy szülni fogunk! 😊

#25

Hát pedig a kérdésre válaszoltam szerintem, de mindegy :D

Azért írtam, amit írtam, mert szerintem ezért “kötelező” depressziósnak lenni a császár után. És ezért nem értik az ismerőseid, hogy te miért nem vagy az. Az emberek imádnak szenvedni, sajnáltatni magukat, ezért meglepődnek, ha valaki nem ezt teszi. A császár pont egy kiváló lehetőség lett arra a tapasztalataim alapján, hogy az ember lánya hőst faragjon magából, és lépten-nyomon mindenkinek panaszkodjon, hogy neki mennyire nehéz, hogy császárral szült.

Ez, hogy évek kellenek valakinek feldolgozni egy császárt, ez szimpla hisztéria. Te vagy a normális, hogy pár hét alatt feldolgoztad és lerendezted magadban a dolgot. Ennyi.