Tényleg nehéz és fárasztó a gyereknevelés?

Az. Ezért sem vállalják ezt egyre többen.

Nekem van egy kiskutyám, aki a mi családtagunk, mert így akartuk:) A barátnőmnek meg egy kisfia, és időnként szoktam rá vigyázni. Ég és föld egy gyerek és egy kutya. A kiskutya elvan otthon, kertben kajával, vízzel, a játékaival , rohangálással stb míg pl leugrom a boltba, vagy elmegyünk a férjemmel programozni. Egy kisgyereket jó néhány évig nem lehet felügyelet nélkül hagyni.

Barátnőm az első években iszonyatosan fáradt, frusztrált, már már depis volt, nagyon sírós baba volt a kisfia, hasfájós, inkább sírt mint aludt, rosszul evett, rettenetesen nehéz volt az első 1-1,5 évük és a barátnőm meg sem próbálta ezt rózsaszín vattacukorfelhőként beállítani.

Szereti a gyerekét. DE ugyanakkor Kimondja kerek perec, hogy az az időszak szívás volt a legjavából, és kb csak a túlélésért küzdött.

Én is igyekeztem ott segíteni ahol tudtam, hogy néha legalább kipihenje magát, és tényleg nagyon fárasztó volt, pedig én alkalmanként csak 1-2 napot töltöttem a gyerekkel. A férje is sokat segített, ahogy tudott, de ő mégiscsak korán kelt, dolgozott a megélhetésükért.

Most már 3 éves a gyerek, aranyos cuki, eleven, felfedezi a világot, beszél, játszik, könnyebbek az éjszakák is, imádják , szeretik, de az első hosszú hosszú hónapok tapasztalásai után, NEM akarnak több gyereket.

Én csak szeleteket kaptam gyereknevelésből általuk, hogy milyen is ez, de még annál is rosszabb mint amit el mertem képzelni, és abszolút megértem, hogy nem akarják ezt újra és újra végigcsinálni.

Én pl elismerem, hogy egyáltalán nem bírnám ezt 0-24-ben xy éven keresztül, amíg rám van utalva a gyerek, és ezért bele sem vágok.