Hogyan sikerült összeegyeztetnetek a családot és a tanulást, karriert?

Szerintem lehetetlen...

Vagy a munka, vagy a család. Ha 2 lenne belőled, talan össze tudnad hozni. Valamelyik tuti a másik rovásara fog menni.

Én vállalkozo vagyok. Itthonrol dolgozom. Pontosabban dolgoztam.

Effektive napi 4-5 ora alatt meg lenne a napi munkám.

Mig a gyerek kicsi volt, úgy 3 honapos koráig küzdöttem. Mig aludt, azalatt dolgoztam. De igy is sokszor éjszakáztam. Hol a gyerekkel, hol a munkával. Aztán 4-5 honapos kora körül, mikor mar csak napi 3x 1 orát aludt, na az lehetetlen volt. Anya jött minden nap segíteni. De igy sem ment. Mert igy meg a gyerekkel nem foglalkoztam annyit, mint igenyelte volna.

5honapos volt, amikor azt mondtam elég. Inkabb éljünk kevesebből (férjemé +a gyed) de a gyerekemmel törődöm, mint hogy "gazdagok" legyünk, de a gyerekem csak dolgozni lássa az anyját.

Majd ha betölti a 2-t, megy bölcsibe, én meg folytatom.

Tanulni pedig kb lehetetlennek érezném mellette.

A fentiekből kiindulva én a helyedben 35 felett vállalnék gyereket, de inkább 40 körül.

Az a baj, hogy amit akarsz (doktori, külföldi tanulmányok, publikációk karrier ÉS anyának lenni nem megoldható, csak úgy ha félfenékkel csinálod valamelyiket. Melyiket akarod fél fenékkel csinálni a gyereked felnevelését, vagy a karriered?

Ismerősöm biológus, mellette gyereket vállalt, a férje tartotta el, mert ugye addig nem dolgozott. Még tanulni és babázni oké, de még diploma, külföldi tanulmányok, doktorátus, karrier. Valahol fél fenékkel leszel.

Én a helyedben, de csqk ha tényleg akarsz gyereket, 30 éves koromig befejezném az összes tanulmányom, ami belefért, 5 évig élvezném a munkám gyümölcsét és dolgoznék a szakmámban, majd elmennék max 1,5 év szülési szabira és mennék vissza dolgozni, a gyerek meg bölcsibe. Mikor a gyerek olyan 10-15 éves lesz, akkor kezdenék bele más tanulmányokba, és mikor kirepült, akkor mennék még tovább doktorátussal esetleg külföldi tanulmányokkal, már ha futja rá.

Tanulni, doktorálni, publikálni 50 évesen is lehet, a gyerekvállalásnak viszint van egy időbeli korlátja.

Vagy nem vállalnék gyereket. Én tanultam fél évig a gyerek mellett, nem könnyű. És még csak nem is doktorálás, csak egy sima képzés.

Sehogy. Nagy tervekkel indultam. Nagyot koppantam.

Talán ha betartod az alábbiakat:

1.) 2-nél ne szülj többet! (Én a negyediket várom, itt már nincs karrier.)

2.) A gyereked menjen bölcsibe 1 és 2 éves kora között. (Persze lehet, hogy olyan lesz, mint az enyém, aki a bölcsiben ordított 2 hónapon át, befordult, fogyott, úgyhogy kivettem, és végül csak oviba ment 3 évesen. Másfél év karrierkuka.)

3.) Olyan pasinak szülj, aki kiveszi a részét, és nem éjjel-nappal dolgozik, te meg oldd meg az életed, ahogy akarod. (Nem csak gyerek, háztartás témában is legyen partner! Az én férjem szuperapu, de az egyetlen házimunka, amit tisztességgel elvégez, az a mosogatás.)

4.) Add alább. Nincs semmi, ha a doktori 30 helyett 35 éves korodra van meg. De akkor sincs, ha egyáltalán nem doktorizol. Azt úgyis csak akkor érdemes, ha a kutatásban akarsz maradni. Ha nem akarsz, akkor inkább kezdj el karriert építeni mesterképzés után. Menet közben is megfontolhatod még azt a doktorit.

Hát unokatestvérem 24 évesen diplomázott, első gyerekkel medterkepzést csinalt, a masodikkal a doktoriját, a harmadik alatt nyelveket tanult, publikált, majd visszament dolgozni, tanszékvezető lett néhány 5 év alatt.

De ott Apa fixen 8tol 4ig dolgozik és mind a 2 nagyszülő aktívan részt vett az életükben.

Pl ők hozták haza a gyerekeket iskolából, ők tanultak velük otthon.

Én orvosi szakvizsga után, 32 illetve 34 évesen szültem. Alapból 28 éves koromban jöttünk össze a párommal és 31 éves koromra lett közös otthonunk.

Már PhD hallgató (egyéni fokozatszerző) voltam, mire terhes lettem a nagyobbik gyermekemmel. A kutatás már addigra megvolt, az adatbevitelt terhesen végeztem esténként.

A PhD úgy néz ki meglesz, de csak most adtam le, max határidő után még beadott kérvénnyel. Azt kell mondjam, szinte birhatatlan fáradság és stressz volt. Csak alvásidejükben dolgoztam, mert nem akartam őket elhanyagolni. Az utolsó két hónapban heti1x a párom fél napra átvallalta őket. De félig belehaltam lelkileg, zombi voltam, szétidegeskedtem magam.

(Most 3 és 1 évesek a gyerekeim). Mindkettő még szopizik, együttalvó és a kicsi meg sokat ébred. Nagyon ragaszkodó, anyás mindkettő.

Ami volt elképzelésem a gyerekekről, azon nevetek utólag (kiságy az első naptól, hónapokig csak alszik, majd korán visszamegyek dolgozni stb).

Segítség nincs, a párom váltott műszakot

Még csak jövőre megyek vissza dolgozni. Nehéz lesz a gyerekbetegségek miatt meg mert messze van a munkahelyem, illetve én korábban kb aludni jártam haza (túlóra, oktatások, tovabbképzés, kutatás, ügyelet, másod és néha harmadállás). Nagyon nagy hendikepp a gyerek mondjuk a férfi kollégákkal szemben ha vki nettó karrierista, de én mondjuk nem vagyok az, a munkát szeretem, és ha nagyobbak lesznek, azért még tudok majd magamnak saját területet építeni, addig meg élvezem a rutin betegellatást. Hozzáteszem, nálunk a közeg csaladbarát, az anyuka kollégák a legjobb arcok, megbízhatók, nem intrikusak. Mindenki örül, gratulál ha vki terhes lesz, így tartják egészségesnek. 3 évig otthon maradást is bátorítják.

Sokan csináltak anyaként második szakvizsgát, phd-t, vagy alkottak vmi jelentőset. De a miénk későn érő szakma.

Anyagilag nekünk nem rossz, mert az ingatlanra nem kellett fizetni (örökölt ház), de azért nem is egy luxus az életünk. Viszont visszafogott az életmódunk is.