Mi a rossz a mozaikcsaládban? Mitől jobb a "hagyományos" család?

Vannak esetek, amikor egyáltalán nem jobb a hagyományos család. Pl amikor sok a vita vagy bántalmazás is van.

Egyébként nyílván minden gyereknek az a természetes, hogy anya és apa együtt neveli. Egy válás megviselheti a gyerekeket. Arról nem beszélve, hogy a mostoha szülő- gyerek kapcsolat nem mindig alakul fényesen. Előfordul, hogy a mostoha szülő nem fogadja el a gyereket vagy fordítva. Vagy éppen a mostohatestvérek nem csípik egymást.

Nem jobb. Nyilván az sem jobb, ha a szülők utálják egymást és együtt maradnak, de egy mozaikcsalád az nem család. Legalábbis nem olyan, mint egy család, ahol 6 évesen anyával és apával bekuckózva nézed az X faktort.

Nekünk egy eléh nagy mozaikcsaládunk van. Van mostohatesóm, féltestvérem mindkét oldalról, és még a féltesóimnak is van mostoha vagy féltesója, akik nyilván nem vesznek részt mindennap az életemben, egy évben max 2-3x találkozok velük, de akkor is nehéz.

Nem lehet úgy összejövetelt rendezni, hogy valaki ne sértődjön meg, vagy ne legyen balhé.

Emlékszem a nyolcadik osztályos ballagásomra mindenkit elhívtam, voltunk 46-an. Nagyon rossz hangulatban telt az egész, pedig azért hívtam meg egyszerre mindenkit, hogy ne ünnepeljünk kétszer, és legalább életemben utoljára lássam a szüleimet együtt egy asztalnál.

Na vajon? A jól funkcionáló eredeti család mindig jobb, mint két csonka családból lett mozaik. Szimplán azért mert ott lehetelen a "a te gyereked és az én gyerekem veri a gyerekünket" helyzet, mert mindegyik közös, így ugyanakkora a felelősség mindegyikért.

Persze ettől két csonka családtól lehet jobb a mozaik, ha tudnak együtt élni.

És persze a nem funkcionáló eredeti családnál is lehet jobb.

A veszekedés és az egyéb dolgok mindkét esetben rosszak. Ez nemcsak a hagyományosra igaz.

A mozaik családnak csak hátránya van. Azért rossz, mert az emberek gyarlóak. Az újdonsült mostohák fúrhatják egymás családját. Ha születik közös gyerek, akkor eredeti gyerekek háttérbe szorulhatnak minden tekintetben. Újdonsült mostohák beilleszkedése is nehéz lehet. Ha van a mostohának is gyereke, akkor hatványozódik a helyzet. Nem beszélve arról, hogy a gyerekek állandóan utaznak.

Semmi előnyét nem látom a mozaik családnak.

Szerintem nem a mozaik családot kell az eredetihez hasonlítani, hanem a gyerekeket egyedül nevelő elvált szülőkhöz.

És teljesen egyedi. Jó esetben az a lényege, hogy jobb mint egyedül illetve jobb mint annak az adott embercsoportnak az előző kapcsolatai vagy jobb mint egy másik család ahol mindenkinek rossz, de nem válnak el.

Rossz akkor lesz, ha nem jö a kapcsolat a tagok közt, nem fogadják el egymást vagy ilyesmi. Relatíve rossz ha nagy a káosz pl több gyerek több szülővel, összevissza láthatások. De még azon is javít a jó hozzáállás.

Nálunk az anyukám (75 éves) baba korában elváltak a szülei, mert verte őket a férfi. Nagymamám pár év múlva újra férjhez ment, az új párja sajátjaként nevelte anyut, két fiatalabb testvére imádja. Kb elfelejtette mindenki hogy nincs vér szerinti kapcsolat.

Párommal 2 kis gyerekünk van és neki 14 éves fia. Ebben nehéz, hogy már mire megismertem és összeköltöztünk 8 illetve 10 éves volt, így nem anya-fia jellegű a kapcsolatunk, viszont ennek is van előnye pl én nem utasítom meg nevelem csak jókat beszélgetünk. A gyerekeink rajonganak a bátyjukért. Hátrány hogy szegény fiúnak mind2 családjában pici gyerekek vannak. Ő szuperül bírja, de én biztos kiakadnék a helyében ha kamaszként naponta babákkal kell egy asztalhoz ülni. Mondjuk nálunk a 11 évvel idősebb édestesóm is kiakadt ettől rajtam.

Nehéz a logisztika, mert egy másik országban lakik és fél nap hozni-vinni. Nehéz neki a tanulás meg hogy elmegy utazásra rengereg ideje. Nehéz neki hogy mindenhol mindenki látni akarja. Ez jó is de fárasztó. Nehéz az otthoni nagyobb tesójának, hogy a bátyja még plusz 4 helyről kap ajándékokat (az én szüleim, nagynénémék, az apja szülei) és plusz csomó helyre utazik. Nehéz hogy az egyéves és a hároméves gyerekem szomorúak ha elmegy. Nehéz hogy amikor jön, az apja vele van minden este, nyáron hetekig, érthetően, én a kicsikkel és hiányzik a párom. Könnyű hogy a másik családdal jó a kapcsolat és nagy a megértés, a páromék közt nincs indulat, de az ellenkezője jellemez sok mozaik családot.

Barátnőméknél 2 illetve 3 gyerek van a férfi és a nő részéről, az külső szemnek egy káosz. Viszont jól csinálják, a gyerekek jól bandáznak, a láthatások össze vannak hangolva. Nehéz lehet hogy emiatt mindent hetekre előre kell tervezni.

Összességében egyedileg kell dönteni nem előre ítélkezni vagy sajnálkozni. Bármilyen is lehet egy bármilyen család, látszat, vérség stb ellenére is.

Emellett én 2 olyan embert is ismerek, ahol az elvált anyuka a fia nevelésében élte ki magát és eléggé mártír és helikopter lett. A fiú kb párt keresett neki, hiába, és egyik eset sem végződött kedvezően (nagy ambivalencia, menekülés anyától akinek persze széttört a szìve, a fiúnál későbbi kapcsolati zavarok).

Ez nem törvényszerű, de azért egészségesebb ha egy felnőttnek nem pl a kamasz fia a legközelebbi érzelmi és testi kontaktja.

Hát nem tudom, hogy ez mennyire számít mozaik családnak, de nálunk pl az a helyzet, hogy 3man vagyunk testvérek, mind a hárman 20 fölött, (ketten bőven) tehát felnőttek vagyunk lényegében. Nekem már van 2 gyermekem.

Édesanyám beújított magának egy új párt, ahol egy velem egyidős lány van, illetve egy 6 éves kislány (külön-külön anyától).

Jelenleg az a szituáció áll fenn, hogy anyám kb tojik a fejünkre, ami engem nem különösebben hat meg, ellenben nem igazán díjazom, hogy ennek az unokák isszák meg a levét, hiszen olyan szinten próbálja be nyalni magát a 6 éves kislányhoz, hogyha jelen van, az én fiamnak a kezét sem hajlandó megfogni :D