Gyerek nevelésénél lehet azokat a módszereket használni, mint egy kutya nevelésével?

Van átfedés a kutya és a gyereknevelés között, az biztos, csak sokan személyes támadásnak veszik.. :D utolsó jókat ír.

Ha hisztizik a gyerek, egész egyszerüen figyelmen kívül hagyom. A kutyát is így szoktattam le róla. Viszont szerintem a gyereket is hierarchikus viszonyban kell nevelni, úgy lesz belőle kiegyensúlyozott felnőtt. Nyilván nem úgy mint egy kutyát, de nálunk pl nincs olyan, hogy a gyerek a szavunkba vág, ha a felnőttek egymással beszélnek (nem játszok a kutyával, ha ő hozza a játékát, nem ő dirigál), illetve nem a gyerek és az igényei vannak a középpontban, része a családnak, nem a feje.

Kutyám nincs, úgyhogy ehhez a vonalhoz nem szólnék hozzá, de én se jutalmazni, se büntetni nem szoktam a gyerekeimet különösebben, mert nem hiszek az idomításban. Nem is tudom, azt hogyan kellene, mert engem sem a jutalmazós-büntetős módszer szerint neveltek. Sokat beszélgetünk, együtt vagyunk, folyamatosan néznek, eltanulják a jót és a rosszat is (sajnos), viszont nem hiszem, hogy bármilyen hosszú távú hatása lenne annak, hogy mit tudom én, ha ötöst hoz, kap egy csokit, ha meg egyest, akkor aznap nincs csoki. Ez egyszerűen röhejes.

A szülő-gyerek viszonyban persze van hierarchia, a gyereknek ez természetes igénye is, kell a biztonságához, de ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan azon izmozunk, hogy "ki a főnök".

Utolsó, nem hallottál még a csengős pszichológiai kísérletről, ugye?:)

Rengeteg ilyen van, beivódik az ember agyába(is), hogy bizonyos dolgok mit váltanak ki, ezért kezd az ember önkéntelenül nyáladzani, ha csípős paprika illatát érzi(vagy sokan említésre is), vagy ezért húzza össze magát, akit bántalmaztak hangos szóra vagy felemelt kézre, meg ilyesmi. Nagyon kemény valós kísérletek vannak mögötte, az agyban bizonyos ingerekre bekapcsol az automata üzemmód. Ezért olyan "ragadósak" a szokások is, ezért is alakul ki néhány függés, pl a dohányzók nem is csak a nikotinnal szívnak, hanem hiányzik nekik a hamupöccintő mozdulat meg a pótcselekvés. Az ember viselkedésében megragadnak dolgok önkéntelenül is, amit sokszor éltek át. Ez tudomány, nem hit kérdése, így tanulunk, egy idő után nem kell végiggondolnod és döntened, hogy rakosgasd a lábad, mert "automatikusan" teszed a dolgokat, működik a tested magától. A jutalmazás nem feltétlen tárgyat jelent, hanem dicséretet is. Nem kell csokit adni hozzá, elég a jó fiú kutyánál, és az ügyes vagy a gyereknél.

Persze ehhez, hogy ez működjön, nem árt olyan jutalmat választani, amire vágyik az ember. Hibás(eltérő) agyi működéssel viszont nem biztos, hogy összejön ez a dolog, ezért akikre eredetileg ki van találva a viselkedésterápia, kognitív, aba terápia, az milliószor nehezebben tanul, mint egy átlagos ember. Egyébként tök igaz, gyerekeknél nem csak a test, ösztönök, szokások rögzítése fontos(khm napirend) ismétléssel és jutalmazással, mint a kutyáknál, hanem a lélek, személyiség, ok-okozatok összetettebb magyarázata is.

Szerintem a kutyaidomítás a gyereknevelés előszobája, következetességet igényel. De persze egész más egy értelmes kutyust tanítani, mondjuk egy németjuhászt, bordercolliet, mint egy francia bulldogot vagy egy ideggyenge csivavát.. Egyiknél még a hülye is képes rá, másiknál meg a legprofibb ember is felsül. Gyerekeknél is így van. Akinek a gyereke könnyen tanul(gyakran saját tapasztalatból) az persze, hogy butaságnak érzi a jutalmazásos büntetéses részt, sosem volt rá szüksége, hogy tudatosan alkalmazza, mert a gyereke rendkívül jó képességű, könnyen tanul magától, rugalmas, alkalmazkodó, jó logikai érzéke van, egészséges idegrendszere.. A többieknek meg tanítani kell, 100x is elmondani, hogyha szaladsz a vizes kövön, el fogsz esni és nem tanulja meg 100 alkalom után sem. A másik meg eleve felméri és nem szalad a vizes a kövön, elég ha egyszer mondod, vagy akkor sem. Kutyáknál is, van amelyiknek a szöges fojtó póráz sem elég, hogy felfogják, hogy ne húzzanak sétánál, másik pedig hámmal egy rántásból ért.

Kutyáknál hanggal is jó társítani(klikker)

Én inkább azt mondanám, hogy a mai modern kutyanevelési elvek valamiért majdnem totál egyeznek a gyerekneveléssel.

Nekem sincs egyik sem, de már feltűnt a hasonlóság nekem is.

Pl. Usa kutyatréner befogad mentett kutyát és szocializálja. Az első este a szobakennel mellett alszik. Ha a kutya sír, akkor felkel hozzá, megnyugtatja, kiengedi a kennelből. Ha megnyugodott, akkor megpróbálja visszarakni, ha sír, akkor újra kiengedi stb.

Szerintem amúgy a mai kutyanevelés jobban hasonlít a mai gyerekneveléshez, mint a 20 évvel ezelőtti gyereknevelés a maihoz.

Húúú... kedves Kérdező!

Itt már annyi minden pro és kontra elhangzott... brrr

Ajánlom figyelmedbe:

Bálint Alice - A gyermekszoba pszichológiája c. alapművét. Nem sokezer oldalas, de annál inkább hasznos.

Abból minden kérdésedre választ kapsz. De még arra is, amit itt most fel sem tettél.

Még annyit: Az emberi tudatfejlődésnek mondhatni a 0 éves kortól kezdődően sok fokozata létezik. Wilber pl. 10 pontba sorolta ezeket.

És az való igaz, hogy az első pár hónapban... látszólag tényleg nem sok különbséget látni kiskutya és kisember közt.

Ám ez rohamosan vàltozik, s ennek ismérveit az említett könyben B. Alice érthetően és köznyelvi stílusban részletesen taglalja. Pont a "pályakezdő" szülők számára íródott.

És jól gondoltad: Amikor a pici épp mennydörgést tapasztal... olyankor a szülőnek nem pànikolni kell, hanem mellé ülni, együtt lenni vele, vagy ha még pici, akkor felvenni és magunkhoz ölelni. Rezzenéstelen arccal. De ezt anyu/apu megérezni, intuitíven, h. mikor mi a legjobb megoldás.

Az ERŐ legyen Veled!

Kedves 24.

A hiszti... az pont nem érzelem. Csak van neki.. úgy mondják: érzelmet kiváltó töltése. 😉

De, hogy pontosan mi is az érzelem, erre pl. E.Tolle válaszát érdemes meghallgatni.

[link]

Az ERŐ legyen Veletek!