Gyerek nevelésénél lehet azokat a módszereket használni, mint egy kutya nevelésével?

Ha mégis lenne gyereked akkor olvass sok sok sok gyereknevelési könyvet.

Vallom hogy nem abból kell gyereket nevelni de segíthet és van amikor annyira távol van az elképzelés a helyestől, hogy helyes iránymutatásnak muszáj megismerkedni a gyermekek elég jó neveléséhez a "működésükről"

Ig érd meg hogy ha lesz gyereked ez eszedbe jut és rengeteget utána olvasol

Én mondjuk kutyát sem így nevelek. Szerintem a kutya is érző lény, és ha sír, akkor a gyerekhez hasonlóan, ő is azért sír mert baja van, amire reakciót vár. Nem tudja felnőtt ember módjára elmondani, hogy "Józsika, ne haragudj, de ma nagyon nincs jó kedvem, megölelnél kérlek?", a kutya a gyerekhez hasonlóan egy kiszolgáltatott helyzetben van, amikor tőlünk függ a mentális és fizikai jóléte. Amivel szerintem nagyon gonosz dolog visszaélni "nevelés" céljából.

De hagyján, kutyánál még csak-csak elfogadom, hogy ezeket a módszereket használod, de a gyereknél? Amúgy amit írtál a dörgésről, hogy játszol a kutyával, azt figyelemelterelésnek hívják és valóban működik gyerekeknél is, csak éppen azt nem tanulja meg ezzel, hogy ha megijed/fél valamitől, akkor azzal hogyan küzdjön meg később, egyedül. Ez gyereknél különösen fontos, de szerintem kutyánál sem mellékes.

Én nem értek a kutyák neveléséhez, ezért arról nem is akarok véleményt mondani, de amiket a nyitóban felsoroltál, azokat ne tedd gyerekkel.

"Például, ha fél nem kell nyugtatni, mert az csak megerősítés neki a félelemre."

Ha fél, akkor öleld át, nyugtasd meg. Érezze a testi kontaktust, akár a szívverésedet is, ahogyan egymáshoz bújtok.

"Mikor sír figyelmen kívül hagyjuk, hogy ezt ne használja figyelem felkeltésre."

Egy anya nagyon hamar megtanulja, hogy sírás és sírás között különbség van. A hisztizős sírásnál is célszerű jelezni, hogy érzékelted, csak nem tartod reálisnak a problémáját. Viszont, ha félelmében sír, vagy éppen a kaki csípi a popsiját, vagy éhes/szomjas, fáradt, hasa fáj stb. akkor be kell avatkozni. Régen rossz, ha pl. a kaki csípi a popsiját, te meg valami idióta elv miatt hagyod benne még sokáig. Aki meg a hasfájós babáját szándékosan hagyja szenvedni, az meg egy lelketlen gonosztevő.

Nem tudom mit szóljátok le, a példái pont rosszak, de a gyerekek nevelése nagyrészt idomítás olyan 5-6 éves korig. Jutalmazod a jó viselkedést, és "bünteted" a jutalmazás hiányával, vagy egyéb megvonásos módon a rosszat.

Ez így kb meg is van a kuytás idomítás példával. Ott van még a szociális nevelés, az is hasonló, oddébbviszed, ha rosszul viselkedik, addig engeded a többi közé, amíg nem durva és nem túl feszült, olyankor kell nekik egy kis nyugi a többi kutya/gyerek nélkül. A kutyáknál, pláne nagyobbaknál szoktak egy kis "bökés" vagy harapásimitáló mozdulatot is tenni, ha nem megfelelően viselkednek, sok gyereknek ilyenkor a kezére, fenekére csapnak, vagy kezet szorítanak jelzés értékkel, hogy ne húzzon már, mert az autók előtt köt ki.

Ez is egyforma. A kutya viszont különbözik a gyerektől az érzelmi oldalon, ez a kutyáknál fejletlenebb, de hasonló. Ezt leginkább bölcsődei gondozók tudják megmondani, hogy "anyuka, ne tessék sírni és vígasztalni a gyereket, nem rossz itt neki, akkor ő is sírni fog". Ezt oviban is megkaptam, hát az első nap nehéz volt nekem. Mondjuk az én gyerekem pont nem sírt beszoktatásnál, én meg igen, de a gondozók és pedagógusok tapasztalata alapján az érzelmeinket vissza kell fogni, mint a kutyáknál is, hogy ne lovallják bele nagyon magukat a dolgokba.

Az új felfogás szerint(ugye korábban volt a ferber módszer, előtte meg a "rideg" önállóvá nevelés módszer) már vigasztalni kell a gyereket, ha sír, régen nem így volt, ugyanúgy hagyni kellett, mint a kutyánál.

Mindkettőnél nagyon fontos a következetesség, jutalmazás, "büntetés", de gyereket nevelni indoklással és érzelmi támogatással is kell ezeken felül.

Egy szinten van az iqja a két három éveseknek, meg a kutyáknak, de a kétévesek személyiségfejlődésen is keresztülmennek, amíg a kutyák inkább "gépiesebb". Persze éreznek, meg tanulnak ők is, csak nem olyan szinten, mint egy gyerek. Illetve amíg a kutya olyan ösztönállat, kell neki a falkavezér, a gyereket nem szabad ilyen autokratikus rendszerben nevelni, tudnia kell, hogy az ő véleménye, érzése is fontos, mivel belőle a a felnőttel egyenrangú lény lesz, a kutya meg örökre megmarad az "alattvaló" szerepében, örökre kell neki valaki, aki irányít.

Egyáltalán nem mondtál butaságot, csak pont azt a két példát hoztad fel, ami a leginkább megosztó, mostanában pedig Vekerdy(aki amúgy nem nagyon vett részt családja életében) miatt egyenesen vérre mennek a gyerek minden rezdülésére pozitívan, támogatóan reagáló szülők. Egyébként szerintem jól teszik, de akkor is.

Ja még annyi, hogy a kutya mikor "sír", akkor nekünk ad hangot, hogy figyeljünk rá. Amikor valóban sír, azt mi szűkölésnek hívjuk, amikor fáj neki valami, vagy megijed, az egész más hang, na arra reagálni kell kutyánál is.

Kicsit olyan, mintha a hiszti lenne az, amit a kutyáknál köznyelvben "sírásnak" hívnunk(hiszti meg csak olyan 1,5 éves kortól van), a valódi gyereksírás meg a szűkölés, arra mindig ugrani kell, akár állat, akár ember.