Sikítva futnék ki a világból. Mit tegyek, hogy helyre billenjek?
15hónapos a nagy, 25hetes vagyok a kicsivel. És besokaltam.
Nem okoz gondot sem a házimunka, sem a kicsi. Mégis, legszívesebben pocakot letenném, ajtót kulcsra zárni, kulcsot eldobni, és meg sem állni a világ végéig.
Egyszerűen nincs türelmem, vagy nem is tudom mim per pill, a mostani életemhez. Sem a gyerekekhez sem az itthon léthez, sem sem sem... Magamhoz leginkább.
Ülök és nézek ki a fejemből, és hátráltatom magam....... Töltődni nem tudok elmenni. Egyrészt a pocak akadályoz, másrészt a nagyot nem tudom lepasszolni senkinek, apa 12órázik. Hozzá sincs türelmem.
Bejött ez a hülye hideg dilis idő, és vele együtt én is megkattantam:S
Mit csináljak?
kilőve a menj el otthonról programok zöme, 99%, pedig jó lenne. Fizikailag nem bírja a lábam most:S az az egy százalék a bolt:S
Egy 15 hónapos már eljátszik magában hallgass zenét akár a neten akár tegyél be egyet a kedvenc cd-id közül és kapcsolódj ki.
Elsősorban magad elött és magadban kell tisztáznod hogy mit hogyan szeretnél.
Tervezgess ...
No, az utolsó hozzászólót és a kérdezőt is szeretettel várom bármikor hozzánk!!! Jöhettek a picivel is!!!
Nekem 3 gyerekem van, 4,5 éves a LEGNAGYOBB.
De imádom őket és semmi gond, kinn süt a nap, a kicsik benn rosszalkodnak, én meg vidám vagyok, hogy itt lehetek velük. Itt ti is tuti feltöltődnétek és azt is meglátnátok, hogy NEKTEK milyen könnyű és mégse érzitek jól magatokat a bőrötökben... Szerintem elgondolkodnátok, ha végigcsinálnátok ilyen vidáman csak egy napomat, mint én :-)))
Tegnap itt voltak barátok, kérdezték, mit csináltam tegnap (azaz hétfőn). Elmeséltem. A végén már leesett állal hallgattak, majd a férj megszólalt a felséghez: no, neked mostantól csönd van... (ott két kicsi gyerek van és minden nagyszülő segitségnek, nekem senki!!!)
10:41-es te aztan megmondtad a frankot es azzal, hogy elmeselted, hogy te milyen kiralysagosan megcsinalsz mindent boldogan, maradektalanul es ravilagitottal arra, hogy masnak fele ennyi dolga van es megis gyenge benne, raadasul meg nyavog is, szoval ezzel aztan biztosan telenyomtad eleterovel a kerdezot... Nem biztos, hogy igy kell masnak segiteni, vagy elismerest szerezni.
Kerdezo: a hangulatod szerintem nagyrezt koszonheto a hormonoknak, annak, hogy babat varsz, valamint a hirtelen bekoszontott osznek (ami nekem a mult heten inkabb telies hangulatu volt). SZerintem itt komplett problema van, a mindennapokba sokalltal be. Azt hiszem, hogy kevesen vannak, akik meg nem ereztek ilyet. Nem tudom, hogy ferjed milyen habitusu, mennyire erzi at a problemadat, de talan vele kellene ezt megbeszelni. Amikor en ereztem hasonlokat, akkor o volt az, aki jo kedvre tudott deriteni, aki meg tudta hozni az eletkedvemet a folytatashoz (es nem azzal, hogy elmeselte, hogy masnak meg rosszabb lehetne a helyzete, megis jobban csinalja, mert ezzel inkabb a maradek kitartasomat is a foldbe dongolte volna).
Amit en eszrevettem: minel inkabb elkeseredek, annal rosszabb a helyzet, minel kevesebb kedvem van mondjuk a hazimunkahoz, annal jobban halmozodnak a dolgok es annal kevesebb lesz az eletkedvem, minel nyugosebb vagyok, annal nyugosebb a gyerek is es minel jobban bezarkozunk es bebizonyitom magamnak, hogy valamilyen oknal fogva nem tudunk eljutni valahova, annal rosszabb lesz.
Itt tenyleg csak egy megoldas volt, meghozza a kitores. De mondom, nekem a ferjemmel volt szerencsem, o par napon belul kivett egy-ket nap szabadsagot es kirangatott bennunket a megszokott kozegbol, nem volt nagy penzkoltes, setalni mentunk kornyezo szep helyekre, autokaztunk a gyerekekkel, fagyit ettunk, szepen feloltoztunk, sot, ket heten belul osszehoztunk egy olyan estet, amikor a komplett nagyszuloi csalad leutazott hozzank, ott maradtak nalunk a gyerekekkel ejszakara, mi meg felutaztunk hozzajuk az uresen hagyott lakasba, elmentunk szinhazba, majd vacsorazni, setalni, vegul elfoglaltuk az ures lakast egy uveg borral es nem aludtunk tul sokat. :-)
Szerintem valami hasonlora lenne neked is szukseged, esetleg a bor nelkul.
10:41 jó neked, gratulálok a kicsikhez.
Nekem nem az a bajom, hogy azért rohan a lakás mert nem tudom megcsinálni, hanem nem akarom, valahol bent a rugó elromlott. Pár hete mint a villám tettem rendet takarítottam főztem zuhanyoztam, és már el is tűntünk a gyerekkel itthonról. Szuperman sem tudta volna jobban. Most meg csak gyűlik a szr, és elegem van abból, hogy így megy minden napom... reggeli, altatás, zuhany, rendrakás, takarítás, mosás, séta, vásárlás... De az sem dobna fel, ha nem lenne a gyerek, és mondjuk plázáznék egész nap, meg kvzgatnék a csajokkal "fontos" dolgokról dumálva. Magammal vagyok Ko, életunt.
A párommal az a baj, nem is vele, hogy tudja mi dobna fel, de pl ma reggelre is majdnem felrobbant a kvfőző gép, mert a biztonsági szelepet nem csukta be rendesen, pedig jót akart ágyba hozni a kvt... Ismer, hogy nagyon nem tud velem mit csinálni, jön megy hangulatom van, és most semmi sem jó. Ő sem:S
Csajok, barátok: sajna elkoptak mellőlem. Akinek gyereke van azért mert a kicsi egésznapos neki, akinek nincs azért mert dolgozik, suliban van.... Hétvégén párokkal.
A mindennyűg vagyok. Ajódolgaazagyárament ha így érthetőbb valakinek, mi a gondom. Felvetődött, hogy elmenni hétvégére szálloda, medence... szerinted, kapásból, jajj csomagolni, utazni, bláááá, és nem látom benne mi a kikapcsolódás benne. NEMVAGYOKHISZTIS:P
Hát megértelek. Én is voltam így mikor terhes voltam, mondjuk nekem nem volt mellette még egy kicsi.
De voltak olyan napok/időszakok, hogy teljesen úgy éreztem mint te.
Most 11,5 hónapos a fiam, de nagyon ritkán vannak ilyen napjaim még most is, pedig kis tündér gyerek.
Jó lenne néha elmenni tényleg otthonról és kikapcsolódni vagy legalább nekem is lenne valami ismerős vagy barátnő a közelben beszélgetni, főleg valami babával, akkor lehet le is foglalnák egymást a gyerekek.
Szóval szívesen össze ismerkednék ilyen anyukákal, én Budaörsön lakom.
Amúgy emlékszem én is mikor terhes voltam és így éreztem magam, tényleg jó lett volna elmenni valahova, csak hát nem bírták nekem sem a lábaim meg a derekam.
Szerintem az ősz miatt van és a hirtelen időjárás változás miatt. Én a múlt héten utáltam az életemet de nagyon, ez a hét valahogy OK. Pedig semmi sem változott, legalábbis jó irányba nem. Ki kell bírni. Pár hét és hozzászokik a szervezetünk az új évszakhoz. Én is sokat hallgatok zenét ilyenkor, keresgélek a neten vannak-e újdonságok a kedvencektől, kész sikerélmény ha rábukkanok valamire :). Ilyenkor nem igazán csinálom a házimunkát, csak a nagyonmuszáj dolgokat. Úgyis megvár, ha megjön a kedvem pár nap alatt rendbe vágok mindent. Néha belefér egy kis lazítás.
Most megyek mert már "nagyonmuszáj" főzni, két napja nem főztem ;P.
10.41 vagyok és nem azért irtam, amit irtam, hogy húúú, de szép és ügyes vagyok, hanem hogy ha más szemmel nézed a világot, akkor mindjárt szebb lesz...
Sajnálom, ha többen nem értették, mit akarok mondani. Biztos nem volt érthető...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!