Gyerek sírhat direkt, manipuláló szándékkal, könnyekkel?
Aki szerint igen, az tud direkt parancsszóra sírni felnőtt létére? Én csak érzelmileg felkavaró helyzetben sírok, azt is olyan nehezen fogom vissza, hogy nem is nagyon megy az irányítása a sírásnak. Szerintem könnyei nincsenek az embernek azért, mert "sírni akar".
Megkaptam, hogy a gyerekem "direkt sír, hogy manipuláljon" úgy hogy taknya nyála egybefolyt, tehát nem csak torz arccal üvöltött megjátszva a sírást. Szerintem nem lehet direkt sírni, azt az érzelmek hozzák elő, én felnőtt vagyok, nekem nem megy. Szerintem másoknak sem megy, nemhogy gyerekeknek.
Egyik fosulis csoport társam tudott sírni, haromig számoltunk és könnyekkel sírt. Barmikor meg tudta csinálni, nem hiszem el ha nem látom.
Kiskamasz is tudja magát addig hergelni míg marha könnyen sír. Ezt is láttam, mert amint elérte a célját, vett egy levegőt és befejezte, mintha sosem sírt volna
Szóval nem lehetetlen. Azonban én sem hiszem hogy ez általános. A taknya nyála zokogás meg valóban mély erzelmekrol árulkodik.
"tudja magát addig hergelni" na pont ez az, belelovallja magát érzelmekkel, addig gondolkodik az egészen, amíg súlyosnak nem tűnik a helyzet és nem jönnek a sírást indító érzések.
Gondolom valami traumája lehetett a csoporttársadnak, én is sírok, ha eszembe jut valami borzalmas, ami történt, bár ahogy távolodok tőle időben, egyre kevésbé megy.. bár kitudja, lehet csak profi az ilyesmiben, de szerintem ez extrém ritka, ezért is akadtam fent a gondolaton.
Azt tudom, hogy még a színészeknek is szoktak műkönnyet csepegtetni, meg mentát kenni, hogy könnyezzenek..
Nem, de annak éli meg! Olyan kicsik, akkor is üvöltenek, ha leesik a babakocsiból a játékuk, nekik még az a trauma, mert nem képes felfogni rosszabbat. Számára az a világ vége.
Amúgy az enyém 7 éves, kinőtte a dackorszakot, de képes azért sírni, mert ráléptek egy katicára, vagy véletlen megettem az utolsó sütit neki meg nem jutott.. Mondjuk nem erre a helyzetre mondták, hogy manipulál a sírással, de neki is vannak abszurd dolgai, amit tragédiának él meg, régen meg még könnyebben sírt, pl mert kócos lett a póni farka, vagy volt, hogy félt az árnyékától egyszer, vagy hogy nem vittem el fagyizni, vagy elvittem és nem volt kókuszos mert elfogyott ő meg azt akart volna, vagy nem lehetek a felesége ha felnő, szóval ilyen hülyeségeken is sírt, esésnél is, mikor nem is lett rajta sérülés sem, vagy mikor nem volt nálam lábas a hóember fejére.. jó sok mindent túlreagált sírással kicsinek, kb mindenen bőgött, mert nem úgy történt, ahogy szerette volna. Szerintem ebben semmi manipuláló szándék nincs, akart valamit, nem az lett, és csalódott volt, szerette volna, ha úgy mennek a dolgok, ahogy kigondolta hogy jó, és még nem szokott hozzá a csalódáshoz. Tehetetlennek, dühösnek érzik magukat és csalódottnak, mert nem úgy alakul az élet, ahogy szeretnék, ezért sírnak dackorszakban. Szerintem ez nem manipuláció, hanem érzelem.
Ha sír a csokiért nem azért sír direkt, mert tudja, hogy akkor csokit kap, hanem mérges, csalódott, mert nem kap csokit, ezért sír.
Aki azt nyomta, hogy ő nem tud direkt sírni, csak a kisgyereke, az komolyan azt hiszi, hogy a gyereke képes direkt sírást indítani a testével "na most sírni fogok" gondolatra elkezdenek potyogni a könnyei, ő meg felnőttként nem képes direkt sírni ha belefeszül sem, és ezt így tök logikusnak látja? Hogy a sírás irányításának képessége eltűnik felnőtt korunkra?
Szerintem én ilyesmi vagyok. Nem direkt manipulálok, csak túl könnyen megered a szemem. Elég baj ez felnőttként, mert egy csomó olyan dolgon tudok sírni, amin már rém ciki (pl. egyszer még az Apehben is elsírtam magam, hogy félreírták egy adatom és most várhatok több hónapot..., de sírtam már vizsgán, munkáltatónál, fogorvosnál vagy bármikor, amikor áthúzták valami tervemet vagy féltem, mérges voltam. És természetesen megható filmeken és könyveken is nagyon jókat tusok sírni.). Illetve azért ha akarok, akkor tudok sírni direkt is, könnyekkel. Volt, amikor belement a szemembe valami és azért hergeltem fel magam olyasmikkel, hogy "csak én lehetek ilyen szerencsétlen béna", hogy ki tudjam könnyezni és max. egy perc alatt sikerült is. De ezen kevés alkalmat leszámítva általában átok ez, mert nekem sokkal nehezebb nem sírni, amikor pedig tényleg nem akarok, mert hát gáz, mintha folyton megmentedő királylány lennék, nem egy középkorú, többgyerekes nő :) És nagy kereszt volt, mert engem is sokszor bélyegeztek már ezért manipulatívnak, hisztisnek, pedig kifejezetten őszinte és egyenes embernek tartom magam.
Gyanúsan a gyereked is ilyen, tehát se nem megjátssza, de azért indoktól függően nem is kell feltétlenül szerintem olyan komolyan venni, mint azoknál, akik nem ilyen sírósak, mert csak könnyen jön, könnyen megy.
:) Én is olyan vagyok, mint te, és igen, szerintem a gyerekem is ilyen, és az ismerőseim is. Szerintem "túlreagálós", de ez nem manipuláció, ahogy nálad sem az, egyszerűen érzékeny. Mint kb minden kétéves, meg minden kamasz(hormonbomba), meg minden terhes nő, és minden klimaxos nő. Gyorsan változó erős érzelmek.
De manipuláló szándékkal parancsra sírni, hogy kiterveled, hogy te most könnyezni fogsz azért, hogy ezt megkapd. Erre nem képes felnőtt, pláne nem kisgyerek. Egyszerűen nem parancsra megy az embereknél a könnytermelés, nincs rá izom, nem tudatos dolog, elzárni is piszok nehéz, a megnyitást meg nem tudatosan csináljuk. Pláne nem egy kisgyerek, aki alig fog fel valamit. Nincs könnyszabályzó csap, amit akarattal nyitni lehetne, elzárni is rendkívül nehéz felnőttként. Egyszerűen túl érzelmesek páran, alkatilag is, meg élethelyzetekben is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!