Elhalasztanátok a gyerekvállalást a háború miatt?

Kedves bnöm jut eszembe aki a jelenlegi politikai helyzetet okolta, mondvan h ebbe a vilagba szulni ebbe? Holott szimplan csak farasztonak tartja a gyerekeket es a sajat kenyelme fontosabb, de egyszerubb kifogasokat talalni mint kimondani h nem akar/nem neki valo/nem tudja elkepzelni/nincs hozza apa/bmi.

Vki itt leirta, ha jon az erzes, jon, nincs az az akadaly ami megallit, ha meg nem jon, hat Istenem, nem te leszel az elso sem utolso, akinek nem lett. Nem fog elfogyni az egesz vilagon a tuzelo, meleg viz, stb, aki akarja, megoldja, legrosszabb esetben elmegy mashova, felneveli mashol. Egy dologra hivnam csak fel a figyelmet, ha kesobb akarod, akkor mar nem biztos h jon (bizonyos kor utan), eleg sok ismerosom van sajna aki addig vart, addig gyujtotte a szerinte elengedhetetlen dolgokat, penzt, hazat, kocsit, karriert bmi, h kifutott az idobol, meddosegi kezelesek, csalodas, hormoninjekciok.

Regen nem agyaltak ezen ennyit, kellett a gyerek, lett, megoldottak. Szerintem manapsag sokan tulmatekoljak.

Es meg egyszer, nem kotelezo dolog es nem is ajanlott mindenkinek, szoval szerintem a semmin vitazik a ket tabor. Akkor ne legyen!

Nekem a nagymamám a második világháború alatt született. Apukám a hidegháború közepette. Az anyukám Ceausescu Romániájába született, gyermekkorában jegyre kapták az élelmiszert.

Én a délszláv háború idején születtem.

Ha csak egy is a felmenőim között kifogásokat keresett volna nem lennék ma itt.

Ugyan mikor megfogant a közös kisfiunk, még sehol nem volt ez a háború, de ha akkor nem jött volna össze, akkor sem adtuk volna fel a próbálkozást.

Párom 54, én 33 éves vagyok, hova vártunk volna még.

És igazuk van az előttem hozzászólóknak, mindig lesz valami ami miatt sosem ideális gyereket vállalni. De az ember képes alkalmazkodni, én azt gondolom.

Szóval a helyedben ha nagyon szeretnék, nem várnék.