Mit tegyek, ha már nem lehet bírni a 2 éves gyerekem dackorszakát? Már beleőrülök.

Az, hogy az előző válaszomat lepontozta kb mindenki, abból is látszik milyen siralmas állapotban van a társadalmunk, az hogy hogy bánunk a gyerekeinkkel, és hogy remény sincs, hogy ezeket ne adjuk tovább.

Sajnálom, hogy ezek szerint a legtöbb szülőnek tök helyénvaló, ha sír a gyereke, akkor nem elsődleges célja megnyugtatni és megszüntetni a forrását ha lehet, hanem lenyomni a torkán, hisz a védőnő az szent és sérthetetlen. Jah nem. Ember, aki lehet éppen béna, kiégett, hozzá-nem-értő a munkájában, mint bármilyen másban.

Számomra döbbenetes, hogy még mindig ez a tekintélyelvű, autokráciába hajló nevelési elvek az irányadóak. :( (Nem véletlen, hogy a többség ebben a rendszerben is érzi jól magát felnőve is...)

11. Hanem abba, hogy van egy stressz helyzet, ami a gyereket frusztrálja, esetleg félelmet, rossz érzést kelt benne és számomra nem az a válasz, hogy akkoris lenyomom a torkán a 1,5 évesnek.

A hiszti nálam az, amikor eltörik a banán és akkor azon kiborul, hogy ő azt úgy már nem tudja megenni. A hiszti az, amikor nem akar felöltözni, de egyébként meg ki akar menni. A hiszti nálam az, amikor nem engedem, hogy a kismotorral bejöjjön a házba, de amikor megpróbálkozik, kirakom a kismotort és becsukom az ajtót.

Aki azt gondolja, hogy a gyerek direkt hisztizik, hogy minket idegesítsen mert nem akar bemenni a védőnőhöz, az tévúton van. Amögött a sírás mögött több minden van, amit kezelnie kéne tudni egy támogató szülőnek. Az, hogy a védőnő nem tudja, az meg számomra sokat mondó...

De igazából teljesen feleslegesen írom ezeket le, mert érződik, hogy nem egy platformon vagyunk. Az itt kommentelők és pontozgatók többsége nem akar semmi olyat megérteni, ami szembe megy a saját világnézetével.

Bocsánat, benéztem a vergődőt védőnőnek :D van ilyen ha gyorsan olvasok valamit, az agyam átalakítja valahogy ha hasonlít egy másik szóra, ami épp aktuálisan a fejemben van. Sorry.

"Vergődő gyereket mégis hogy ultessen le és magyarázzon neki? Illetve, hogy kell megerto közeget biztosítani?"

Vergődő gyereket sosem ültetek le és magyarázok neki, mivel tudom, hogy akkor kb mint egy hüllő olyan az agya. Csak ott vagyok mellette, elmondom, hogy elfogadom az érzéseit ezzel kapcsolatban (pl hogy dühös, frusztrált, mérges, csalódott, szomorú stb). Ettől még nem mászhat fel oda, fel kell öltözni, nem rúghat bele a tesóba stb stb. És ott vagyok mellette és meghallgatom a sírását. Biztostom róla, hogy attól, hogy rossz érzései vannak, még ugyanúgy szeretem és itt vagyok neki, ha szüksége lenne rám. Általában az a vége az ilyennek, hogy bekuporodik az ölembe és ott megynyugszik. Kiadja a feszültséget és utána mint akit kicseréltek, megy/hív játszani.

Persze ez egyszer még nem hoz látványos eredményt, de minél többször sikerül így levezetnünk egy hisztit, annál kisebbek a következők és annál ritkábbak.

Ha viszont hagyom hogy felmérgeljen és eldurran az agyam, akkor kb két hüllő hadakozik egymással és abból értelmes dolog nem sül ki.

Figyelem elterelés kell!

Ha ráhagyod, az nem jó, mert pillanatok alatt átveszi az irányítást és nem fogsz vele bírni később sem.

Ha folyton tiltasz, akkor hisztizik és a "Nem" szót fogja válaszul adni ő is, akármit kérsz tőle. Ez valahol jogos...

Az áthidaló megoldás az, ha eltereled a figyelmét. Ha valamit nem akarsz neki megengedni ajánlj fel egy másik sokkal izgalmasabb dolgot számára. Ha lefoglalja magát, neked is lesznek nyugodt pillanataid. 2 éves gyerek firkáljon, színezzen, gyurmázzon. Nézegessen mesekönyvet, játszatok szerepjátékot. Pl amikor főzöl adj neki is egy műanyag tálat meg egy fakanalat, pár szem száraztésztát, bármit ami érdekelheti. Ha takarítasz adj neki egy rongyot, hogy törölje le a szekrényt. Le kell foglalni.

Nem a világnézetemmel megy szembe, hanem a tapasztalatommal.

Két gyerekünk van. Mindegyik megkapott minden védőoltást (nemcsak kötelezőt, ajánlottat is) és soha nem sírtak, amikor akár orvoshoz, akár védőnőhöz kellett bemenni. És nem zavarta őket sem a magasságmérés, sem a testsúly mérés. Ha nem is örömmel, de elviselték, amikor a torkukat nézte meg a doktornő, és lenyomta a nyelvüket a kanállal, és azt is, amikor a fülüket nézte meg (ami adott esetben érzékeny és gyulladt is lehetett).

Egyébként a kérdező problémájához semmi köze nem volt annak, amit írtál, úgyhogy már csak emiatt se volt hasznos a válaszod.

Lehet nálatok ez nem gond, nálunk nem viseli el a gyerekem, ha fogdossák. Viszont beszélgettem erről más anyukákkal és én zömében azt a visszajelzést kaptam, hogy ez másnál is probléma ennyi idősen. Így arra jutottam, hogy a rendszer szar, és nekem kell megtennem, amit tudok, hogy kivédjem a kivédhetőt és könnyebbé tegyem a gyerekemnek, ami rossz érzéseket okoz neki (tök mindegy miért és tök mindegy, hogy más gyerekének ez nem okoz problémát)

Egyébként meg fentebb bicsánatot kértem, hogy benéztem a dolgot. :)