2 éves gyerek, dackorszak?
Jó lenne végre kiírnom valahol magamból ezt a problémát.
A kisfiam mindig jó gyerek volt, bár nagyon eleven. Sosem tud 1 percnél többet ülni egy helyben, bár azt hiszem ez életkori sajátosság.
Viszont 2-3 hónapja, komolyan, úgy érzem megőrülök, és nem tudom kezelni a helyzetet.
Én egyébként is egy eléggé következetes anyuka vagyok, imádom a fiam, de nevelem is. Sokaknak én már pl. túl szigorú vagyok. De ebbe nem megyek bele, nem a kérdésemhez kapcsolódik.
Szóval 2 hónapja mintha kifordult volna magából. Mindent szétpakol, szétdobál. 10x kérem meg SZÉPEN, NYUGODTAN, hogy ne dobálózzon és rámnéz és csinálja tovább direkt. Van hogy elpattan a húr, akkor bizony szokott pofon lenni a vége.
A csokikat szétolvasztja a kezében, eldobja a szőnyegre és amíg fel nem állok, oda nem viszem és mondom neki, hogy vegye fel ( sajnos akkor már nem túl nyugodtan), addig nem csinálja meg, pedig érti.
A másik: ha valamiért rászólok amit nem szabad akkor elkezd sikongatni és hisztizni.
Kérlek ne kövezzetek meg ezért, de kellene pár jó tanács mert úgy érzem megőrülök. Persze lelkiismeret furdalásom van emiatt, hiszen annyira szeretem, de nem akarom ezeket a dolgokat ráhagyni, és bármennyire is próbálok türelmes lenni, nem mindig megy!!!!!!
Köszönöm!!!
válasza:Nekem az vált be, hogy megelőzöm a problémákat (pl. ha nincs szép evés, akkor evés sincs. Elég gyors változást eredményez.) Én nagyon szigorú vagyok, és ezt nem is titkolom. De soha nem ütök. Valahogy nem volt rá szükség. Elég volt a tónus, és ha jött a földhözveremmagamhiszti, akkor leültem "olvasni" és addig nem szóltam hozzá, míg észhez nem tért. Aztán újra megkértem arra, amit akartam tőle, és megtette. Sokszor elmesélem neki,mit érez éppen, és próbálok neki segíteni levezetni a feszültséget (mert ez tulajdonképpen abból ered nála is). Amúgy sokszor csak elvonulok, kisírom magam, arcot mosok, és lehiggadok, mielőtt falnak megyek... Ez ilyen időszak. Tarts ki! És igyekezz többet beszélni, jobban lazítani és kevesebbet ütni, mert nem lesz értelme!
Ajánlom ezt akét könyvet, jól jöhet még!
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat!
Alapjában véve türelmes ember , Anya vagyok, de nem engedékeny. Csak azért mert elszakad nálam a cérna nem fogom hagyni, hogy dobálózzon vagy hisztizzen. Szerencsére nem verekedik, nem üt. ( adnék neki :) )
De elég nehéz most ez az időszak. Sokszor az az érzésem, hogy valamit elrontottam nála.
Magyarázom neki, hogy ha dobálja a játékait elrakom, elviszem, nem kapja meg. Akkor rászólok kicsit hangosabban, erélyesebben is és folytatja tovább, mintha rá sem szóltam volna.
Közben nekem is vannak rosszabb napjaim amikor még a maradék türelmem is elfogy. És ilyenkor nehéz tiszta fejjel gondolkozni.
De ráhagyni sem akarom, hogy "majd leszokik róla".
Bevallom, sosem voltam még ilyen tanácstalan.
válasza:
válasza: válasza:Kedves Utolsó!
Köszönöm a kommentedet.
A kisfiam szerencsére még vagy már nem szokott rá arra, hogy visszacsapjon, eddig még egyszer sem volt rá precedens szerencsére.
Viszont ahogy mondod, mint akit elvágtak nekiáll hisztizni. Nála is használ ha ott hagyom, de van, hogy ennek ellenére is ( pedig nem nézek rá, nem lát engem) , még vagy 10p-ig magát cukkolja. Azért ilyenkor el szokott szakadni a cérna :)
Hiába próbálom lefoglalni más dologgal, arrébb megy és folytatja. :D
Kipróbálom ezeket amiket javasoltatok!
válasza:Csajok,mintha csak ugyanarról a gyerkőcről beszélnétek:a fiamról :-D
Ugyanez a szitu.
Nem tud megülni/állni egy helyben 2 percig se. Leszór dolgokat, főleg ha rájön a dili és tombol. Hiába szólunk rá, annál inkább csinálja.
Az evés az sokszor katasztrófa mert kiönti/ledobja/kicsapja a kezemből.. Előfirdult már hogy olyan mérges és tehetetlen ééés kimerültvoltam hogy percekig az asztalra feküdve mondogattam magamnak hogy relax.
Ha valami nem tetszik neki a földre fekve hisztizik.
Múltkor megtépett, rászóltam hogy nem szabad. Még 2-szer ugyanúgy megtépett. Erre rácsaptam a kezére. Nnnna úgy tűnt nagyon belemásztam a lelkivilágába mert olyan hisztit csapott, verte a fejét közbe az ajtóba, csak ordított mindent lesöpört a polcáról. Elegem lett, bementem a fürdőbe kipakolni a mosógépet -hallim hogy még mindig ordít-, odamentem hozzá- annál jobban ordít- , elmentem kiteregetni - még mindig ordított- mire végeztem még mindig. Talán azt se tudta miért kezdte de csak hergelte magát. Aztán megsajnáltam, jó szorosan átöleltem és azonnal megnyugodott. Percekig szipogott.
Imádom.
A probléma az hogy többször durvul. Ütni akar vagy tépni/csípni. Rájöttem ha úgy csinálok mint aki sír emiatt és mondom hogy fáj, akkor abbahagyja, megsajnál és odabújik hozzám.
Sokszor kiborít a hisztijével. Múltkor elmentünk levegőzni/ ő motorozott. Aztán a játékbolt kirakatában meglátta a Maja a méhecskét és kész. Hiába mondtam hogy a bolt zárva, a maja alszik stb. Csak ordított. Levágta magát a motorról ,leült a földre. Próbáltam ölbe venni (de persze hogy b.romi nehéz ha direkt elhagyja magát és tekereg ordítva) másik kezembe a motor. 20 m után azt hittem sírva fakadok, nem bírtam már el de még mindig tutult, le kellett tennem de lefeküdt a földre sírva. Mindenki minket bámult ( hja mondjuk ez érdekel kevésbé). Komolyan majdnem wlbőgtem magam mert tehetetlen voltam, fogalmam se volt így hogy viszem haza, azt hittem menten agyvérzést kapok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!